1848 egykor és ma

Rá sem lehetett ismerni a jeles napra
Fotó: Reprodukció


2017. március 15. szerda, 20:53 perc   

Március 15. a szabadság és a nemzeti újjászületés mellett, kétségtelenül az ellenállás jelképévé is vált Magyarországon, a társadalmi feszültségek kisülésének egynapos szezonjává. Igaz volt ez akkor is, ha épp nem külső elnyomóval szemben tiltakoztak az utcára vonulók. 169 év alatt nagyon sok arcot öltött az ünnep, gyakran rá sem lehetett ismerni. Bomba és lövöldözés, importpótló radikalizmus, kevély paloták, szabadságot hirdető diktátor, gúny és lelkesedés, meg többször nekilendülő rendőrök kísérték március 15. karrierjét.

Nem csak a nemzeti és polgári identitás alapjait tették le egykor a húszas éveikben járó márciusi ifjak, hanem hosszú időre szóló politikai viselkedésmintát és hivatkozási alapot is adtak a következő nemzedékeknek. 1848-tól kezdődően március tizenötödike a lázadás, a konfliktusok felszínre hozásának napja is Magyarországon, bár a kapott örökséget az utódok nem egyszer meghamisították, elődeik szavaikat kiforgatták.

1848. március 15-én a Nemzeti Múzeumnál tartott nagygyűlés, melyről a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, onnan pedig Táncsics börtönéhez – korabeli metszet (MTI Fotó: Reprodukció

A 169 évvel ezelőtti dátumot következő évtizedekben, majd az újabb századokban alkalmanként úgy tűnhetett, hogy szelídül a forradalmi hagyomány, de aztán újra és újra visszaköszöntek a 48-as üzenetek és koreográfiák – született még jó néhány 12 pont, szónoklat és forradalmi hangulatú utcakép a magyar történelemben.

Megmozdult a város a 18 éves fiú halála után

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc leverését követő években még titokban ünnepeltek az emberek, de bő egy évtized múlva, 1860-ban már nyílt tüntetés zajlott Pest utcáin, amelyet szuronyokkal és puskagolyókkal állított meg a hatalom. A demonstrációnak halálos áldozata is volt, a tizennyolc éves Forinyák Géza. Temetése, amelyen több tízezer ember vett részt, a Habsburg abszolutista rendszer elleni néma tüntetéssé vált.

Idővel enyhült az elnyomás, majd 1867-ben a kiegyezés nyomán megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia, de március 15-e ekkor sem vesztette el korábbi jellegét – maradt a Habsburg-ellenes, függetlenségpárti, tehát rendszerellenes éle.

Legyen inkább áprilisban

Az ötvenedik évfordulón, 1898-ban – amelynek táján a Monarchiába illeszkedő Magyarország történelmének egyik legprosperálóbb korszakát élte – a magyar kormányzat kísérletet tett a lázadó függetlenségpárti és a dualista, monarchikus szellem összebékítésére. Elrendelték, hogy 1848-ról ne március 15-én, hanem április 11-én, a polgári átalakulásnak utat nyitó törvénycsomag királyi szentesítésének évfordulóján emlékezzen az ország,

A parancsba adott új dátum azonban nem tudott meggyökeresedni a nemzeti ünnepek között, az állami intézmények ugyan kötelességtudóan április 11-én ünnepeltek egy ideig, a civilek, társadalmi szervezetek továbbra is március idusán.

Nem mindenki örült a partra szálló magyaroknak

Március 15. csak az első világháború, Trianon és a Habsburgok trónfosztása utáni évtized második felében, 1927-ben lett először hivatalos nemzeti ünnep. A nemzeti újjászületés dátumát a 80. évfordulón már az egész ország ünnepelte – beleértve az iskolákat és a hatóságokat is. Külföldön szintén voltak megemlékezések, New Yorkba magyar küldöttség utazott az ottani Kossuth-szobor leleplezésére. Ez az esemény sem múlt azonban konfliktus nélkül. Az MTI a brit Times tudósítását idézve arról számolt be, hogy a hajójukból kiszálló magyar küldöttséget ötszáz Horthy-ellenes tüntető fogadta az amerikai metropoliszban.

Kossuth Lajos szobra New Yorkban (MTI Fotó Archív)

A demonstrálók tábláikon a magyarországi politikai foglyok szabadon engedését követelték, és azt is megkérdezték, vajon a magyar csoporttal találkozó Jimmy Walker polgármester kezet fog-e a tömeggyilkosnak nevezett Héjjas Iván katonatiszttel, aki részt vett a Tanácsköztársaság utáni megtorlásokban. A rendőrség botokkal oszlatta szét a „csőcseléket”, miközben mind a két oldalról leadtak néhány lövést, de csak a levegőbe. A küldöttség szállodája előtt megismétlődtek a zajos jelenetek – írta az MTI. Sőt, a korabeli beszámolók között olyan is akadt, amely szerint valakik bombát „vetettek” a magyar küldöttség partraszállása alkalmából.

Hatásos fegyver importszélsőség ellen

Egy évtizeddel később is érdekes és jelentős események kísérték az ünnepet.  1937. március 15-én népi írók és az Egyetemi Kör megalapította a Márciusi Front nevű mozgalmat, amely utalva az elődökre, 12 pontban foglalta össze követeléseit. Az ország demokratikus átalakítását, sajtószabadságot, szervezkedési szabadságot, a dunai népek önrendelkezésén alapuló Trianon utáni területi revíziót, a nagybirtok kisajátítását, a monopoltőke korlátozását követelték, valamint felhívták a figyelmet a zsidóság igazságtalan megbélyegzésére és a német terjeszkedés veszélyeire. A mozgalom programját március 15-én a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva Féja Géza író olvasta fel.

A Márciusi Front törekvéseinek egyik MTI által idézett méltatása szerint alig hihető, hogy a különböző import-szélsőségek elleni küzdelemnek más, hatásos fegyvere támadhasson, mint egy tisztán magyar szándékú, komoly radikalizmus kialakítása, amit a ’37-es múzeumkerti ünnepségen követeltek.

Tanulók költöznek a kevély palotákba

Az aktuálpolitika jegyében zajlottak a forradalom és szabadságharc századik évfordulójának ünnepségei is, amikor már csak néhány hónap választotta el az országot a kommunisták teljes hatalomátvételétől.  Ennek megfelelően az ünnep egyik fő üzenete az volt, hogy a Magyar Dolgozók Pártja őrzi 1848 örökségét, a dolgozó nép megszabadult az urak jármától, Petőfi álma megvalósult, a láncok összetörtek, a nép alkotó ereje új országot teremt. Igaz a belső ellenségek és a külső reakció mindezt veszélybe sodorhatja, ami azt jelentette, hogy a kommunista érvelés március 15-ét is a letartóztatások és az elnyomó rendszer szolgálatába állította.

Hatalmas tömeg zászlókkal, transzparensekkel a Kossuth téren 1948. március 15-én. A 100 éves márciusi forradalom ünnepsége országszerte nagy tömegeket vonzott. A pártok és a politikai élet kiemelkedő személyiségei részt vettek az ünnepségen (Magyar Fotó)

Nonn György országgyűlési képviselő egykorú szónoklata szerint a magyar fiatalok végre szabad országban élnek, a jobbágyok ivadékai birtokukba vették ősi jussukat, a kevély palotákban, kastélyokban a dolgozó magyar nép fiai laknak és tanulnak.

Petőfi és a szovjet tábornagy

Az MTI arról is beszámolt, hogy a főváros soha nem látott lelkesedéssel, példás rendben, egységbe forrva ünnepelte a centenáriumot, már a kora reggel i órákban hatalmas és egyre duzzadó színes csoportok kígyóztak elő a mellékutcákból, a járókelők pedig percenként megálltak gyönyörködni a soha nem látott szépséges felvonulásban.

Tildy Zoltán köztársasági elnök ünnepi beszédet mond a Kossuth téren az 1848 márciusi forradalom 100. évfordulóján, a politikai élet kiemelkedő személyiségeinek részvételével (Magyar Fotó: Rév Miklós)

A magyar politikusok mellett – Rákosi Mátyás pártvezető, Nagy Imre, az országgyűlés elnöke – a központi ünnepségen tiszteletét tette a szovjet küldöttség is, Kliment Jefremovics Vorosilov marsall vezetésével. A magyar szabadság ünnepén megjelent tábornagy kulcsszerepet játszott a magyarországi szovjet katonai hatalom megszilárdításában és a kommunista hatalomátvétel előkészítésében.

Ünnepi beszédet mond az Országházban K. J. Vorosilov marsall, a szovjet minisztertanács elnökhelyettese a márciusi események százesztendős évfordulóján (Magyar Fotó: Rév Miklós)

MUK és HUKUK

Fontos jelkép volt március 15-e egy másik, később szintén nemzeti ünnepet adó időszakban, az október 23-ával kezdődő újabb magyar forradalom és szabadságharc idején.  A bukás után az egyik jelszó, nem véletlenül az volt, márciusban újrakezdjük MUK), amit röplapokon is terjesztettek. Többek közt a MUK fenyegetésére hivatkozva hozták létre 1957 februárjában a Magyar Szocialista Munkáspárt fegyveres erejét, a munkásőrséget, amelynél a feliratokra reagálva a HUKUK jelszó terjedt el (Ha Újra Kezditek, Újra Kaptok).

A beatnikek is kaptak a márciusi gumibotból

Az 56 utáni megtorlások után hosszú ideig csak a hivatalos, kilúgozott, a rendszer szolgálatában álló 48-as megemlékezésekkel lehetett találkozni a nyílt tereken. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején azonban átmenetileg puhulni kezdett a rendszer, reformokkal kísérletezett, és az is érezhető volt, hogy felnőtt egy új generáció, a háború utáni fiatalok nemzedéke, amely beatet hallgatott, és hajlamos volt megkérdőjelezni a kommunista rendszer jelszavainak hitelességét.

Egy járókelő Pákh Tiborral (j), az 1980-as évek rendszerellenes tüntetéseinek állandó résztvevőjével vitatkozik egy utcai demonstráción budapesten, 1988. március 15-én. Pákh 1956-os tevékenységéért 15 évig ült börtönben (MTI Fotó: H. Szabó Sándor)

Ezzel párhuzamosan kezdődtek újra az alternatív március 15-ék is. 1970-ben még csak egy-két fiatal próbálkozott, majd a következő évben talán százan, 1972-ben már több százan voltak a nem hivatalos fővárosi utcai demonstráció résztvevői. 1973-ban ennél is többen, amire a rendőrség gumibotos oszlatással reagált, valamint több száz embert letartóztattak.

Hol vertek, hol nem

A kemény fellépés után tíz évig kellett várni az újabb, jelentősebbnek mondható március 15-ei rendszerellenes akciókra. A nyolcvanas években esztendőről esztendőre többen vettek ezeken részt. 1985-ben a rendőrség még csendben figyelte a mintegy ezerfős „független sétát”, de 1986-ban ők is nekilendültek, és gázspray-vel, gumibottal, kutyákkal mentek a tömegnek.

A Lánchídi csatának elnevezett előző évi oszlatás ellenére 1987-ben szintén megvolt az engedély nélküli függetlenségi séta, több ezer résztvevővel, de nem volt újabb rendőrattak, majd hamarosan léptékváltás történt.

Már nem fogták vissza magukat a tüntetők

1988. március 15-én már legalább tízezer ember vonult az utcákon sajtó- és egyesülési szabadságot, valódi reformokat követelve. Bár a hatalom előtte házkutatásokat tartott és begyűjtött több ellenzékit, 1956 után ez volt a Kádár-rendszer elleni legnagyobb tüntetés, ahol nyíltan többpártrendszert, szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását követelték, valamint a határon túli magyarok jogaiért is demonstráltak. A rendőrség nem alkalmazott erőszakot.

 

Nemzeti zászlóval, valamint “Egyesülési Szabadságot!” és “Valódi Reformokat!” feliratú transzparensekkel vonuló fiatalok a március 15-ei ünnepségek alkalmával a Parlament előtt 1988-ban (MTI Fotó: Varga László)

Az MTI bizalmas beszámolója szerint a megmozdulások egyik visszatérő jelszava az volt, hogy az 1848-as forradalom által kitűzött célokat még mindig nem sikerült megvalósítani. „Az ellenzékiek letartóztatását és a keddi eseményeket házkutatások, illegális kiadványok elkobzása és olyan figyelmeztetések előzték meg, hogy a vitáknak ne az utca legyen a színtere. A tömeg mégis üdvrivalgással fogadta az olyan követeléseket, amelyek a korszerű demokrácia létrehozását sürgették”.

Rendszerellenes tüntetés 1988. március 15-én Budapesten. Megérkezett, de egyelőre még a teherautón ülve vár parancsra a készenléti rendőrség osztaga (MTI Fotó: H. Szabó Sándor)

Gúny fogadta a kiszest

Az MTI szerint „ami a hivatalos megemlékezésekről szóló beszámolókat illeti, jellemző a bécsi televízió kommentárja, amely szerint a résztvevők a tervezettnél nagyobb tapssal fogadták az 1848. március 15-i tizenkét pont felolvasását”. A Reuter is kiemelte, hogy ezt “gúnyos helyeslés” fogadta. Az AFP francia hírügynökség idézte Gönczi Jánosnak, a KISZ KB titkárának beszédét, amely szerint ma a sorok szorosra zárása, vagy a lemaradás a tét. Mint mondotta, a fiataloknak a reform mellé, azok oldalára kell állniuk, akik a haladásra törekednek”.

Ezek a rendszerpárti próbálkozások azonban jelentőségüket tekintve a margóra szorultak. 1988. március 15-e ismét történelmi mérföldkövet jelzett, a hatalmas, fellobogózott tömeg már nem a kommunisták erejéről, hanem rendszerük elmúlásáról szólt.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 140. évfordulója alkalmából tartott ifjúsági nagygyűlésen a KISZ Budapesti Bizottságának képviseletében Hámori Csaba (b1), a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának (KISZ KB) első titkára, és Kiss Péter (b2) koszorúz az emléktáblánál, a Nemzeti Múzeum kertjében 1988. március 15-én (MTI Fotó: Manek Attila)

Gorbacsov, műholdas adás, üres pénztárca

A magyar események mögött természetesen ott voltak a szovjet változások, a gorbacsovi peresztrojka, valamint a médián – a már fogható nyugati szatellit tévéadásokon –keresztül és az egyre szaporodó nyugati utazások során szerzett civil tapasztalatok is. Meg persze a magyar állam egyre komolyabb gazdasági, finanszírozási problémái.

A következő évben, 1989-ben a hatalom a korábbiakhoz képest visszahúzódott, az ünneplés már szabadon zajlott, majd 1990-ben hivatalosan is megbukott a kommunista rendszer.

Március 15-e sokféleképpen bemutatott és értelmezett öröksége természetesen azóta is hat, a politikai közbeszédben, a pártok közötti harcokban és az utcai akciók során máig alapvető hivatkozási pont.

Forrás: Hiradó.hu


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu