A visszaállamosítás réme fenyegeti az ozsdolai Láros Közbirtokosságot

"...A saját erdőnk mellett meg fogunk fagyni télen"
Fotó: illusztráció


2019. június 20. csütörtök, 20:00 perc   

"...A saját erdőnk mellett meg fogunk fagyni télen"

A visszaállamosításért indított per kedvezőtlen kimenetele ugyanis nemcsak megerősítene egy korábban, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosításával kezdődött törekvést, hanem igen komoly egzisztenciális gondokat is okozna a közbirtokosság tagjainak, helyi, ozsdolai lakosoknak.

Az előzmények

2016 októberében egy feljelentés nyomán a megyei rendőrség gazdasági osztálya vizsgálatot indított az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete ellen, majd az erdő- és pénzügyőrség is vizsgálódni kezdett. Az ellenőrzés közel egy évig tartott, de nem találtak semmiféle rendellenességet, így lezárták a kivizsgálást. A mai napig nem derült ki, hogy ki(k) volt(ak) a névtelen ozsdolai feljelentő(k). A román állam a pénzügyminisztériumon keresztül a levéltárakban kezdett kutatni, beszerezni okiratokat, amelyekhez ők hozzáfértek, de a közbirtokosság nem kapta kézhez, amikor bizonyítékokat gyűjtött annak érdekében, hogy visszaigényeljék elkobzott erdőjussukat. A Lárosnak csak telekkönyve van az egykori 4750 hektár erdőről, amelynek negyven százalékára 1998–2000-ben Vrancea megye tette rá a kezét.

Elkezdődött a pereskedés

Pál István közbirtokossági elnök beszámolója szerint a pénzügyminisztérium múlt év októberében indított pert ellenük. A román állam képviselői azt állítják, hogy a szóban forgó erdő 1921-ben ki volt sajátítva, s az állam kifizette annak értékét. Még sincs semmiféle konkrét bizonyíték arra, hogy valaki is pénzt kapott volna az erdőért. Az 1930-as évek végéről létezik egy brassói táblabírósági végzés, amelyben az áll, hogy a közbitokosság nem volt megelégedve a felajánlott összeggel, és a táblabíróság jóváhagyta a keresetüket, hogy az állam egészítse ki a felajánlott összeget – de ezzel meg is szakadt a folyamat, semmiféle olyan irat nem került elő, amely azt bizonyítaná, hogy a közbirtokossági tagok pénzt kaptak volna. Akkori pénzben közel 12 millió régi román lejről van szó, amely hatalmas összeg volt annak idején.

A per a kézdivásárhelyi bíróságon kezdődött el, majd átkerült a megyei törvényszékre, ahol a múlt hónapban úgy döntöttek: a brassói táblabíróság illetékes dönteni arról, hogy a megyei törvényszék vagy a kézdivásárhelyi bíróság tárgyalja le az ügyet. Pál István szerint, ha elvesztik az erdőt, az hatalmas veszteséget jelent a faluközösség számára, hiszen több mint kétezer közbirtokossági tagnak adtak évente tűzifát, illetve gömbfát vagy pénzosztalékot. A Láros nemcsak a tagságot, a szegényeket, betegeket, iskolásokat és óvodásokat, hanem a közintézményeket is támogatta anyagilag.

Az egyháztól 172 hektár erdőt vettek el

Jakab-Fancsali Kálmán címzetes esperest, az egyházközség plébánosát is megkerestük, aki több mint negyven éve lelki gondozója a római katolikusoknak Ozsdolán, nagyon jó ismerője az egyházközség ügyes-bajos dolgainak, és híveivel is szoros a kapcsolata. A plébános arról számolt be, hogy az egyház sem kapta vissza egykori jussát, amely kétféle birtokból áll: egyfelől, ami megmaradt régebbről, másfelől egy Dombi Margit nevű személy utáni örökségből, aki végrendeletében vagyonát az egyházra hagyta. Hetven hektárról van szó, amelyet a mai napig nem szolgáltattak vissza. 1968-ban, a megyésítéskor mintegy húsz kilométerrel költöztették el a megyehatárt Vrancea megye javára, így az egyház 172 hektár magánerdő nélkül maradt.

A plébános a földtörvények alapján beadta visszaigénylési kérését, amit a helybeli földosztó bizottság elutasított, ezért a megyei bizottsághoz fordult, és így kapott vissza csekély három hektárt. A döntéssel nem volt megelégedve, ezért azt a bíróságon fellebbezte meg, így az akkor érvényben levő törvények szerint tíz hektárt ítéltek vissza. A közbirtokosságban az egyháznak húsz hektár erdeje van.

Ha megtörténik a visszaállamosítás, az az egyházközséget is hátrányosan fogja érinteni – hangsúlyozta a plébános –, s a szegényebb családokat sújtaná leginkább. Sok olyan idős ember él a faluban, akinek nagyon kicsi a nyugdíja, alig tudnak megélni egyik hónapról a másikra, és közöttük olyanok is vannak, akik az orvosi receptről csak a gyógyszerek felét tudják kiváltani pénzhiány miatt. Meglátása szerint jobban össze kellene fogni, mert a közös fellépés sokkal eredményesebb lehetne.

Az utca hangja

A visszaállamosítás veszélyeiről más helyiektől is érdeklődtünk. Páll Dénes alpolgármester, közbirtokossági tag úgy látja: ha a közbirtokosság erdő nélkül marad, az mindannyiuk számára hatalmas veszteséget jelent majd, hiszen sokan a Lárosnak köszönhetően szerezték be a téli tüzelőt. A közbirtokosság ez idáig biztonságot is jelentett a faluközösség számára. „Reménykedjünk, hátha számunkra hoznak kedvező döntést”  – mondotta.

Bartók Lenke közbirtokossági tag is rendkívül aggasztónak tartja a fejleményeket. „A férjeméknek volt annak idején harmincegy hektár közbirtokossági erdejük, amelynek negyven százaléka 1968-ban átkerült Vrancea megyébe. Ami megmaradt, elosztották hatfelé a hat testvér között, négy hektár jutott fejenként. Minden évben közel két öl fát vagy pénzt kaptunk. Ha visszaállamosítják az erdőt, tűzifa nélkül maradunk, amelyet meg kell majd vennünk. A férjem nyolcvanéves, az ő nyugdíja többecske, mert gépkocsivezető volt, de nekem csak szociális, 640 lejes nyugdíjam van. Nagyon meg fogjuk érezni, ha nem kapunk fát, s magas áron meg kell vásárolnunk azt” – ecsetelte egzisztenciális gondjaikat, amelyeket a visszaállamosítás okozna.

Hasonlóan látja egy másik idős ozsdolai lakos, Hajdú Margit is, akinek 640 lejes nyugdíjából úgy kell megélnie, hogy 47 éves beteges lányára is gondot visel. „Alig tudunk ennyi pénzből megélni. Nagyon nehéz lesz a létünk a közbirtokosságtól kapott juttatás nélkül. Nem értem, miért akarják elvenni az erdőnket. Télen három kályhában tüzelünk, ami hat öl fát jelent, pénzben ez hatezer lej. Ami fát kaptunk eddig, ha szűkösen is, de egy télre elég volt. Ezentúl, ha jól értettem, nem kapunk semmit, s akkor megfagyunk, mert nem lesz pénzünk tűzifára. Nagyapáink megőrizték az erdőt, most pedig el akarják venni tőlünk” – panaszolta. Arra is kitért, hogy édesapja 1904-ben született, de soha nem mesélt arról, hogy ő pénzt kapott volna az államtól az erdőért. Ha ki lett volna fizetve, csak maradt volna valami nyoma, törölték volna a nevét a telekkönyvből vagy a gazdalajstromból.

Ha visszaállamosítják a közbirtokossági erdőt, sok szegény ember léte kerül veszélybe, hiszen az számos ember megélhetési forrását jelentette eddig – összegez Arros Imre közbirtokossági tag, aki maga is megerősíti: soha nem hallottak arról, hogy valaki Ozsdolán pénzt kapott volna a román államtól az erdőkért.

szerző: Iochom István - 3szek.ro


Hírdetés