Amikor területi autonómiát kérünk nem földet kérünk, ez a föld a miénk, nagyapáink földje.

Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki elnökének beszéde


2017. március 15. szerda, 20:00 perc   

Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki elnökének beszéde Gál Sándor '48-as szabadságharcos szobránál:

"Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit aki kijött ma, hogy tiszteletét tegye nagy elődeink emléke előtt.

Minden évben elgondolkodhatunk, hogy kik voltak ők. Kik voltak akik vérüket áldozták, a hazáért, a nemzetért, egymásért és értünk.

Nyilván nekik is volt egy vagy több vezetőjük. De azt hiszem, hogy nem valami eszme hajtotta őket véres ütközetekbe. Ők egyszerűen hittek egy szebb és jobb világban amit saját maguk  megteremthetnek közösségük számára, ahol övék a dal s a szó és az anyaföld ajándéka.

Hittek egymásban, a cél szentségében és cselekedtek.

Mikor a mai mondandómon gondolkodtam, eszembe jutott, hogy olvastam valahol egy remek párbeszédet ami egy mester és tanítványa között zajlott. Így hangzik:

Egyszer a tanítvány megkérdezte a Mestert:

- Sokat kell-e még várni arra, hogy a dolgok jobbra forduljanak?

- Hát ha várunk, akkor még sokat - felelte a Mester."

Nagyon úgy tűnik sajnos, hogy a székelység manapság várakozó álláspontra helyezkedett. Minden elseper a pesszimizmus, a passzivitás, a gyanakvás és az ignorancia.  

Pedig nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Csak nézzünk néha körbe az utcán, a kiürült, kiöregedő falvakban. Nem hiányoznak egész generációk?! Azt hiszem mindannyian tudjuk a választ.

Ebben a helyzetben nem dőlhetünk hátra és nem várhatjuk, hogy valahol valakik, mások helyettünk megteszik azt amit mi kell megtegyünk. Nem legyinthetünk akkor sem, ha a tavaly is ott voltunk Vásárhelyen a Székely Szabadság Napján és nem történt semmi előrelépés küzdelmünkben. A szabadságot és a jólétet nem adják ingyen és egyhamar.

Nem vághatjuk rá csípőből, hogy mi nem politizálunk, mert a létünkről van szó!

Mi van most? A bukaresti hatalom minden egyes adandó alkalommal bebizonyítja, hogy az szolgálja az életet ezen a tájon ha minél távolabb kerülünk döntéseik hatásától. Lépten-nyomon belénk rúgnak mikor éppen hozzá nem értésüket, tehetségük hiányát kívánják palástolni. Nem beszélve arról, hogy közel száz éve dolgoznak rendületlenül azon, hogy eltűnjenek a székelyek erről a tájról.

Elvették egyetemeink, most már iskoláinkat is el akarják venni. Kedves csíkszeredai székelyek, abban biztosak lehetnek, hogy amikor az egykori Székelyvásárhelyen végeztek mi következünk.    

Amikor az önrendelkezés egyik formáját a területi autonómiát kérjük nem földet kérünk, az már van, ez a föld a miénk, nagyapáink földje. Mi nem könyöradományt kérünk, nem kérjük a Bukarestben kiudvarolt aszfaltcsíkokat, azt majd kitermeli a székely gazdaság. Mi az eszközt kérjük- a kapát.

Az önrendelkezéssel talán lesz jobb életünk, ha ügyesen csináljuk. De azt már azt hiszem mindannyian tudjuk, hogy így biztos nem lesz jobb. Tennünk és küzdenünk kell azért, hogy a székely fiatalokkal ne csak skypon tudjunk majd beszélni. Nem nézhetjük tétlenül ahogy egyik generáció a másikat követve hagyja itt a otthonát, felajánlva két munkás kezét idegen országok építésére.

Bíznunk kell a székelyekben, bíznunk kell egymásban mert többre és jobbra vagyunk képesek, Székelyföld többre hivatott minthogy egy lassan fogyatkozó közösség temetője legyen.

Tartsuk szárazon a „puskaport” és mutassuk meg közösségünk akaratát, tehetségét és kitartását minden alkalommal amikor szükséges.

„Egy lángot adok, ápold, add tovább.”


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu