Az erdő mindenkié?

Tucatnyian vettek részt a Szemerja-Görgő Közbirtokosság januári első körsétáján szombaton, és akik ott voltak, nem bánták meg: a hó borította domboldalak és a csípős, friss levegő új életerővel töltötte meg testünket


2017. január 9. hétfő, 14:35 perc   

Tucatnyian vettek részt a Szemerja-Görgő Közbirtokosság januári első körsétáján szombaton, és akik ott voltak, nem bánták meg: a hó borította domboldalak és a csípős, friss levegő új életerővel töltötte meg testünket, Csákány László közbirtokossági elnök szavai pedig lelkiekben edzettek, és próbáltak serkenteni a tudatos életformára, a természet szeretetére, tiszteletére. A túra ürügyéül az szolgált, hogy a közbirtokossági tagok és érdeklődő civilek az elnök évértékelő beszámolóján túl személyesen is szemügyre vehessék az elmúlt év erdőrendezési munkálatainak eredményét.

A kis csapat a Büdöskútnál találkozott, mely a Szemerja-Görgő Közbirtokosságnak a városhoz legközelebb eső területén található, és amelyről már a római korból vannak írásos feljegyzések, ezek azt bizonyítják, hogy itt az időszámításunk kezdete óta adottak voltak az élet feltételei. „Hogy az utánunk következő nemzedékek tudnak-e majd élni ezen a tájon, azon múlik, hogy mi hogyan gazdálkodunk, miként viszonyulunk a természethez” – adta meg a délelőtti beszélgetések alaphangját Csákány László, majd elindultunk a Pacé oldalán felfelé, hogy erdei utakon haladva, végül eljutva az előpataki út négyes kilométeréig, betekintést nyerhessünk a közbirtokosság előző évi tevékenységébe.

Amint az elnök elmondta, minden februárban beszámolót kell tartania a tagoknak a korábbi évről, és hogy ez ne legyen túl száraz, január minden hétvégéjén kiruccanásra hívja a tagokat, amelyek során körbejárják a fontosabb erdőrészeket, így a tagság a terepen is meggyőződhet az elmúlt időszak fontosabb megvalósításairól. Január első hétvégéjén a városhoz legközelebb eső részeket járták körül a közbirtokossági tagok és más érdeklődők, a rövid túra szalonnasütéssel ért véget.

Csákány Lászlótól megtudtuk: összesen 508 hektáron gazdálkodik a Szemerja-Görgő Közbirtokosság, ebből 338 hektár az erdős terület. Bosszúsan magyarázta, hogy az államosítás óta Sepsiszentgyörgy adminisztratív területein egyharmaddal csökkent az erdős terület a mezőgazdasági részek javára, és olyan erdőrészeket vágtak ki, mint például a Pacé oldalán levőt, mely nemcsak éghajlati, de sok más szempontból is javára szolgált a városnak. „Levágtuk az erdőt, hogy legelőt hozzunk létre, aztán pár évtized után megtiltottuk a legeltetést.

Arról beszél mindenki, hogy túlnépesedés van, és az ember egyik alapvető szükséglete, hogy ennie kell – csupán arról nem veszünk tudomást, hogy az állattartás szinte teljes egészében felszámolódott ezen a vidéken, és a mezőgazdasági területek jó részét senki nem használja” – magyarázta Csákány László. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor üzemterveztették ezeket a területeket, Szemerjának még két tehéncsordája volt, és az, amelyik ezt a legelőt használta, százhúsz állatot számlált.

Ma Szemerjának ezen a részén van négy tehén, de törvény tiltja a mezőgazdasági területek visszaerdősítését, csak nagyon különleges esetekben, szigorú feltételek mellett lehet elérni azt. A másik visszás dolog – magyarázta az elnök –, hogy a rendszerváltozás óta eltelt huszonhat év során oda jutottunk, hogy Sepsiszentgyörgyön alig van olyan élelmiszeripari termék, amit helyi nyersanyagból állítanak elő, miközben a város körül rengeteg kihasználatlan terület található.

Ha valamilyen okból hosszabb időre leállna a közúti forgalom, Sepsiszentgyörgy élelmiszer-ellátása is leállna, mert a város lakossága szinte kizárólag a behozott termékekből él.
Románia évente 263 millió tonna szemetet termel – közölte a döbbenetes adatot Csákány László, miközben a Pacé tetejéről szemügyre vettük a várost, óriási szemétdombjával –, amely huszonkétmillió lakossal számolva is tíznél több tonna hulladékot jelent személyenként.

Ezt a szemetet pénzzel vesszük meg, majd azért is fizetünk, hogy elszállítsák, válogassák, raktározzák... A gödöllői agrártudományi egyetem kutatása szerint – folytatta a túravezető – Magyarországon az egy főre eső húsfogyasztás évente 25 kilogramm, felvágottakkal és más belsőségekkel együtt 55 kilogramm, ezzel szemben a szervezetbe bevitt műanyag- és szintetikusanyag-fogyasztás évente 80 kiló. 

Később a különböző fafajtákról mesélt – és természetesen a törvényes és törvénytelen favágásokról, melyek manapság a legnépszerűbb társadalmi témák közé tartoznak. Tudatosítani kellene, hogy az erdők ilyen mértékű kitermelése mindnyájunk hibája – mutatott rá a közbirtokossági elnök –, azért vágják ilyen mértékben, mert kereslet van rá.

Ha világviszonylatban nem élnénk ebben a fogyasztói korszellemben, valószínűleg nem ez volna a helyzet. „Manapság mindenki úgy beszél az erdőkről, mint közös tulajdonunkról, de ha így van, akkor az erdő terhe is mindannyiunké kellene hogy legyen” – vetette fel az újabb témát az elnök. Kutatások bizonyítják, hogy bármilyen erdő területén levő fa egészségünkre gyakorolt hatásának az értéke háromszor meghaladja az erdőből kitermelhető faanyag értékét.

„Ezzel szemben egy erdőtulajdonostól sem hallottam, hogy a társadalom részéről egy aszpirin értéket kapott volna támogatásként” – méltatlankodott Csákány. Ma az erdőtulajdonosnak adókötelezettsége, őrzési és üzemtervezési kötelezettsége van, és ha a területe egybeesik a Natura 2000-es területtel, akkor egy sor külön környezetvédelmi résztanulmányt kell készíttetni, amelyek mind-mind az erdő anyagi terhei, és ezt a tulajdonos csak a fából tudja kigazdálkodni.

„Ahelyett, hogy jelentős jövedelmet generálna – ahogy egyesek gondolják –, ki merem jelenteni, hogy az erdő jelen pillanatban éppen csak önfenntartó, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy világviszonylatban a fa az a kereskedelmi cikk, amely a leghosszabb előállítási időt igényli. 90–120 év alatt, ami egy fa kitermelhető korhatára, vajon mennyi befizetett költsége volt rá a tulajdonosnak?” – vetette fel a kérdést Csákány László.
Az erdei séta során megtudtuk még, hogy szüleink, nagyszüleink tapasztalataitól eltérően manapság miért nem Sugásfürdő irányából érkezik az eső Sepsiszentgyörgyre, milyen káros környezeti hatásai lehetnek az erdőgazdálkodásnak, ha bizonyos intézmények nem kommunikálnak kellőképpen egymással, s hogy a jelzések nyomán miként lehet eljutni az erdőben a GPS-koordinátákkal rendelkező, úgynevezett bornafákig, hogyan történik a fák vágásra való kibélyegzése, és miért nem tud ma a tulajdonos nagyobb famennyiséget kitermelni az erdőből, mint amennyit jóváhagy az erdészeti felügyelőség.

Az elhangzottakon túl láttunk is egy s mást: erdőrészeket, melyeket a város érdekében sikerült megmenteni a tarvágástól, üzemtervet, mely a néhai Bedő Albert terveinek megfelelően parcellákra és alparcellákra leosztva tíz évre írja elő az erdészeti munkálatokat, egy hat éve ültetett fiatal erdőt, lovakkal, szekérrel fát gyűjtögetőket, és azt a legfrissebb erdőrészt, melyet más civilekkel közösen együtt ültettünk az elmúlt tavasszal. Az a bizonyos akció is, akárcsak a mostani, a korszellemváltás és tudatos életmód fontosságára hívta fel elsősorban a résztvevők figyelmét. Több hasonló kezdeményezésre volna szükség.

szerző: Nagy B. Sándor - 3szek.ro


Kapcsolódó cikkek | Hírek