Barbarománia - Orvul támadnak, mint az oláhok

Az úzvölgyi barbár események óta szállóigévé vált ez a mondat, de igazságtartalma túlmutat a jelenen, mert az oláh tömegek a történelem folyamán rendszerint orvul, lesből és szövetségeseiket elárulva hátból támadtak alattomosan. Barbarománia történelme nem más, mint az árulások és orvtámadások története.
Fotó: illusztráció, szekelyhon.ro


2019. június 7. péntek, 15:27 perc   

Az úzvölgyi barbár események óta szállóigévé vált ez a mondat, de igazságtartalma túlmutat a jelenen, mert az oláh tömegek a történelem folyamán rendszerint orvul, lesből és szövetségeseiket elárulva hátból támadtak alattomosan. Barbarománia történelme nem más, mint az árulások és orvtámadások története.

"Hátulról törték ránk a temetőkaput" - fogalmazott a helyszínen tartózkodó Tőke Ervin néppárti politikus. És ebben a helyzetjelentésben, benne van Románia és az oláhság egész történelme.

Benne van a marosvásárhelyi fekete március, amikor Sütő András szemét verték ki soviniszta véglények, benne van a világháborúk számos cselszövése, a szövetségesek elárulása, hátba támadása, a 48-as dél-erdélyi vérengzések, amikor ortodox pópák Avram Iancu irányításával törtek rá védtelen magyar falvakra nőket, gyermekeket felkoncolva. Benne van a Horea, Closca és Crisan tömeggyilkosok által vezetett magyarellenes pogrom, amikor öregembereket, áldott állapotban lévő asszonyokat végeztek ki százszámra, és még hosszan sorolhatnánk "dicsőséges" tetteiket.

Mindez nem egy kultúrnépre vall, mert valljuk be őszintén, végignézve az úzvölgyi erőszakos temetőfoglalás képsorait, más jelző nem is jut az ember eszébe, mint: csürhe, csőcselék, vandalizmus, barbarizmus és még finoman fejeztem ki magam.

Románia ezzel az esettel kiírta magát, vagyis bocsánat, bele sem tartozott a kultúrnemzetek csoportjába. De mi tagadás, minden nép olyan, amilyenek "hősei" - fogalmazott találóan írásában Pilhál Tamás, a pestisracok.hu munkatársa.

Semlyén Zsolt is helyesen ráérzett a lényegre facebook bejegyzésében: "ha ezt a barbárságot a román politika nem akarta megakadályozni, akkor az morális botrány, ha nem tudta, az pedig államigazgatási csőd".

Románia a terror és a barbarizmus díszpéldánya lett Európában. Állami segédlettel hagyták tombolni a részeg, sovén sáskahadat, akik be- és összetörték a temető székely kapuját, feldúlták a magyar hősök temetőjét, kitépték a kereszteket, és azokkal bántalmazták a jelen lévő magyarokat.

Bebizonyosodott, hogy az elmúlt harminc év jogi és politikai küzdelmei zsákutcába vezettek. Az eddigi irány nem járható. Lásd a Beke-Szőcs ügyet, ahol a törvény betűjét a soviniszta magyarellenes politikai döntések felülírták, hosszú börtönévekre ítélve ártatlanul a két fiatalt.

Törvényesen, jogi úton a törvényt és jogot nem tisztelőkkel lehetetlen bármilyen eredményt is elérni, főleg ha a saját törvényeiket sem tartják be. Ami törvény a magyarokra nézve a Kárpátokon innen, az nem törvény a soviniszta barbároknak a Kárpátokon túl. Vegytiszta kettős mérce. Ez vagy Románia: Barbarománia.

Radikális irányváltás kell. Meghátrálni pedig nem szabad. Őseink, hőseink példája is ezt mutatja, akik "szolga földben nem nyughatnak".

Az úzvölgyi sírkerttel kapcsolatban nincs más kiindulópont, mint a 'visszaállítani az eredeti állapotokat' elváráshoz ragaszkodni. Az önrendelkezési küzdelmünkhöz pedig új irányt kell szabni, mert az eddigi lezárult és mint bebizonyosodott: zsákutca.

Kezdetnek talán jó lesz a polgári engedetlenség valamelyik formája. Elszánt sokasággal zászlóink győztesen loboghatnak majd a szélben. Istenünk és hőseink hite adjon erőt ehhez mindnyájunknak.

Tinódi Lantos


Hírdetés