Harminc év után

Romániában nagy csend övezi a témát, miközben az Emberi Jogok Európai Bíróságán sorozatosan, százával nyernek pert az akkori áldozatok.


2017. november 15. szerda, 08:46 perc   

1987. november 15-én rendszerellenes tüntetéssé vált munkáslázadás tört ki Brassóban, és bár a hatóságok azonnal elnyomták, estére a nyomait is eltüntették, beszélni pedig a helybeliek sem mertek róla – mert súlyos megtorlás következett, egyesek máig viselik a következményeit –, ez volt az első tömeges kommunistaellenes megmozdulás Romániában.

Két év és egy hónap múlva tört ki a másik, amely már a diktatúra összeomlásához vezetett. Azóta sok szó esett az ellopott 1989-es forradalomról, máig elvitatkoznak rajta, hogy mennyire spontán elégedetlenség és mennyire titkosrendőrségi aknamunka, illetve nemzetközi konjunktúra (a vasfüggöny lehullása) okozta Ceauşescu bukását, pedig a válasz szinte kínálja magát: máig nem vontak törvényesen felelősségre és nem ítéltek el senkit azért, mert 1987-ben és 1989-ben embereket kínoztak és öltek, családokat hurcoltak meg és lehetetlenítettek el. Illetve „átmeneti demokráciánkban” néhány katonai vezetőt rövid időre bezártak, de inkább csak a látszat kedvéért: Romániában nagy csend övezi a témát, miközben az Emberi Jogok Európai Bíróságán sorozatosan, százával nyernek pert az akkori áldozatok. Legutóbb – a múlt héten – egyszerre 75-en.

Azt nem mondhatjuk, hogy semmi sem változott: bár nem állunk úgy, ahogy reméltük, élelemből már annyi van, hogy egyharmada szemétre kerül, és nem viszik el az embert egy politikai viccért. Ámbár e téren mintha érződne valami visszarendeződés: a mondvacsinált kézdivásárhelyi terrorvád mellett az is sokatmondó, hogy Alexandriában, Teleorman megye székhelyén – Liviu Dragnea SZDP-elnök kiskirályságában – ma is az állásával játszik, aki tüntetni merészel a hatalom ellen.

Igen, harminc év után ismét tömegek vonulnak az utcára, azokkal szembemenve, akik jólétről és demokráciáról papolva rabolják ki az országot és a benne élőket. 1987-ben a munkabérek levágása verte ki a biztosítékot, most is az anyagi bizonytalanság miatt forrong a lakosság, bárhogy próbálják az idegen érdekekről szóló maszlagra terelni a figyelmét.

Ez is régi lemez, untig ismeri mindenki, sokan el is andalodnak rajta, de a kormány hitele a lejjel együtt zuhan, és ebből a maga által ásott, trehánysággal, hozzá nem értéssel, korrupcióval elmélyített mocsárból nem tud makulátlanul kimászni. A kapkodás, a tények makacs tagadása csak ront a helyzeten, de az sem segít igazán, hogy most már vádlottként is láthatjuk a korábban minden törvény fölött álló vezetőket.

Persze szép dolog, hogy a tolvajokat elítélik, még ha a legmagasabb polcon, kormányfői vagy mentelmi joggal körülbástyázott parlamenti bársonyszékben ülnek is, de amíg az emberiesség ellen vétőket, a hatalmuk megtartásáért gyilkolókat, a több évtizedes elnyomás értelmi szerzőit érdemük szerint meg nem büntetik, addig nem lehetünk nyugodtak, mert a valódi rendszerváltás nem történt meg.

 

Szerző: Demeter J. Ildikó

Forrás: Háromszék


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu