Hogyan került a katolikus plébánia telke az RMDSZ szenátorához

Oknyomozó csapatunkat Nagyváradról egy igen furcsa esettel kapcsolatban értesítették, melynek azonnal utána is jártunk. Egy helyi lakos azzal keresett fel bennünket, hogy az utóbbi években a biharpüspöki kultúrházban már alig lehet zenés rendezvényt tartani, mert a szomszédban pár éve házat építő többségi lakos minden magyar esemény alatt feljelentést tesz csendháborításért. Eddig semmi meglepő. - írja az itthon.ma


2020. szeptember 4. péntek, 19:55 perc   

Oknyomozó csapatunkat Nagyváradról egy igen furcsa esettel kapcsolatban értesítették, melynek azonnal utána is jártunk. Egy helyi lakos azzal keresett fel bennünket, hogy az utóbbi években a biharpüspöki kultúrházban már alig lehet zenés rendezvényt tartani, mert a szomszédban pár éve házat építő többségi lakos minden magyar esemény alatt feljelentést tesz csendháborításért. Eddig semmi meglepő. - írja az itthon.ma

Az eset kapcsán akkor kaptuk fel a fejünk, amikor végül az illető félve bökte ki, hogy a telket Cseke Attilától vásárolták meg. Cseke Attilától? Mégis hogy? – kérdeztük azonnal, hiszen a szenátor nem is váradi. Erre alanyunk nagyon megijedt, és kérve könyörgött, hogy semmilyen körülmények között ne szerepeltessük a nevét, mert abból baja lesz. Mindenesetre utánajártunk annak, hogy mi az igazság.

Annak rendje s módja szerint kikértük az adott ingatlan telekkönyvi kivonatát, amely már az új kataszteri rendszerben készült, és amelyen csupán annyi szerepelt, hogy valóban, az 1090 négyzetméteres területet Cseke Attilától szerezték meg csere és vásárlás útján 2013-ban bizonyos Stefan és Teodora Barla (lásd Cseke az évi vagyonnyilatkozatát), s hogy a terület korábban, 2006-ban vásárlás útján lett az akkori államtitkáré, aki ma a Bihar megyei RMDSZ elnöke és a román szenátus tagja.

Mi arra is kíváncsiak lettünk, kitől is vett Cseke szenátor telket Püspökiben, már csak azért is, mert a közösségünk védelmében az itthon maradásról és a föld megőrzéséről oly sokat prédikáló RMDSZ politikusa nem magyaroknak adta el az egykoron önálló magyar község szívében lévő területet.

Nos, ezt már nem volt olyan egyszerű kideríteni. Tudnivaló, hogy a földhivatal köteles tájékoztatás céljából bármely ingatlan telekkönyvi kivonatát és az új telekkönyvek előzményeit is kiadni. Meg is próbáltuk az ingatlan első, még magyar nyilvántartás szerinti telekkönyv-másolatát kikérni. S láss csodát, kaptunk is sok oldalnyi összefüggéstelen iratot. Gyanús lett a dolog, így más módszerrel, (mely maradjon oknyomozóink titka) végül kezünkbe került a valódi irat. Ennek olvasásakor világosodott meg előttünk, hogy a földhivatal ismeretlen alkalmazottja miért is akarta vakvágányra vinni kutakodásunkat. Kapaszkodjanak meg: Cseke Attila 2006 novemberében a püspöki kultúrház szomszédságában egy olyan telket tudott megvásárolni, amit kevéssel korábban nem más, hanem a római katolikus egyház egy restitúciós eljárás eredményeként tudott visszaszerezni!

Számos kérdés merül fel az eset kapcsán. Egyrészt az a kisebbik gond, hogy egy állami hivatal cinkos módon fedezi egy bukaresti politikus telekvásárlását azzal, hogy hamis iratokat ad ki arról. Másrészt érthetetlen, hogy az amúgy komoly anyagi gondokkal nem küzdő püspöki plébánia miért ad el egy értékes ingatlant, amit épp visszaszerzett, és miért épp egy politikusnak?

Az ügy úgy válik igazán érdekessé, hogy korábban már fény derült rá: a Cseke-féle egyházivagyon-elbirtoklás idején, alig három hónap különbséggel, 2007 februárjában történt egy másik furcsa telekeladás is. Akkor került ugyanis egy bizonyos kárásztelki illetőségű Lukács László birtokába a nagyvárad-újvárosi plébánia Pável utcai háza és telke. A mintegy kétszázezer euró értékű, a Szent László tértől alig másfélszáz méterre található ingatlan eladási ára mindmáig homályban maradt, de az tény, hogy oda rövid időn belül Szabó Ödön – egy másik hírhedt bihari politikus – családja költözött a szilágysági Kárásztelekről. És még egy fontosat, jelesül azt, hogy egyházunktól ezt az ingatlant a kommunisták sem vették el soha, a „kárásztelkiek gengszterváltása” kellett ehhez is.

Szintén megválaszolatlan marad, hogy a két egyházi vagyonvesztés valójában egy ügy két külön ága-e, illetve hogy esnek-e még ki ide kapcsolódó más csontvázak is a tulipános szekrényből?

Összességében azonban csupán egy kérdés a fontos: meddig hagyjuk, hogy ezek az emberek a hamis egységet és soha nem volt érdekvédelmet a képünkbe hazudva tovább hízzanak fogyatkozó és szegényedő közösségünk hátán?

Most ugyanis éppen megint választási kampány van. Ismét és sokadjára a soha meg nem valósuló terveikkel traktálnak minket, melyek legalább annyira hihetők, mint az, hogy Cseke Attila a nagyváradiakért akar majd dolgozni, és ezért odahagyja majd szenátori fizetését és luxusnyugdíját. Főként olyan körülmények között, amikor mindenki tudja, polgármester nem lesz, az RMDSZ nagyváradi tanácsosi listáján viszont nem is szerepel, magyarán önkormányzati képviselő meg – akinek négy évig valóban itthon, a váradi csatatéren kell helytállnia – nem akar lenni.

szerző: K. Szalárdi István - itthon.ma


Hírdetés