Jeszenszky Géza: Mi is gyászoljuk Mihály királyt

Amikor a Babes–Bolyai Egyetem díszdoktorrá és tiszteletbeli szenátorrá avatta az egykori uralkodót, beszédében Mihály király síkra szállt Románia „sokat szenvedett” magyar nemzetiségű polgárainak jogai, hagyományai, nyelvük megőrzését szolgáló törekvései és az etnikai türelem mellett is.


2017. december 10. vasárnap, 14:23 perc   

Románia 1866-ban a porosz Hohenzollernek mellékágából származó Károlyt választotta fejedelmének. Az energikus uralkodó hatékony hadsereget szervezett, 1877-ben Oroszországgal szövetségben legyőzte Törökországot. A zsákmányolt ágyúkból öntötték a vaskoronát, amivel 1881-ben királlyá emelték. 1914-ben unokaöccse, Ferdinánd követte a trónon, aki az antanthoz csatlakozva növelte országát több mint kétszeresére. Hazánk rovására.

A náci Németország sikereinek hatására Románia 1940-ben szakított nyugati patrónusaival, és Hitler oldalára állt. A 19 éves Mihály király helyett Antonescu tábornok diktátorként kormányzott, ő vitte bele az országot a Szovjetunió elleni háborúba.

Amikor a Vörös Hadsereg 1944 augusztusában Iasinál áttörte a frontot, a király a palotájába hívatta Antonescut, testőreivel letartóztatta, és utasította a hadsereget, hogy forduljon a németek ellen. Katonái – nem úgy, mint Horthy tisztjeinek nagyobb része – engedelmeskedtek, és ezzel eldőlt, hogy Észak-Erdély Romániáé lesz. Mihály király világosan látta, hogy ezt diktálja a román nemzeti érdek. Ha Magyarország 1944. március 19-én legalább jelképesen szembeszáll a német megszállókkal, megelőzte volna Romániát, sőt Szlovákiát is. Határaink másként alakulhattak volna.

Mihály királyt a győztes szövetségesek ünnepelték és kitüntették, de mivel szembeszállt a kommunisták egyeduralmával, Sztálin elrendelte eltávolítását: 1947. december 30-án lemondásra kényszerítették. A száműzött uralkodó svájci emigrációjából figyelte, hogyan teszi tönkre országát a kommunista diktatúra.

Évtizedekkel később csatlakozott ahhoz a magyar–román nyilatkozathoz, amelyet 1989. június 16-án adtak ki „a Magyar Demokrata Fórum és a Nyugaton élő demokratikus meggyőződésű román emigráció tagjai” Nagy Imre és mártírtársai budapesti újratemetése napján. Az aláírók hangot adtak meggyőződésüknek, hogy a két nemzet közötti kapcsolatok javulását „egy demokratikus irányú általános európai átrendeződéstől” várják. Ennek keretében „Erdélynek, mely az egymást kölcsönösen kiegészítő kultúrák földje volt és maradt, a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. (…) Biztosítani kell mindegyik nemzet jogát az autonóm politikai képviselethez és a kulturális autonómiához. Ezek megvalósítása megköveteli – többek között – a magyar nyelvű oktatás megszervezését minden fokon, beleértve a kolozsvári magyar egyetem visszaállítását is”. A Ceausescu-rendszer utolsó napjaiban Mihály király a Magyar Televízión keresztül románul szólt népéhez a demokrácia érdekében. Ám a fordulat után Ion Iliescu elnök kitiltotta országából, csak a demokráciát utóbb helyreállító Emil Constantinescu hívta haza 1997-ben.

Amikor a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem 2007. április 12-én díszdoktorrá és tiszteletbeli szenátorrá avatta az egykori uralkodót, a kitüntető címeket megköszönő beszédében Mihály király síkra szállt Románia „sokat szenvedett” magyar nemzetiségű polgárainak jogai, hagyományai, nyelvük megőrzését szolgáló törekvései és az etnikai türelem mellett is. A demokrácia, a jogállam és a kisebbségi nemzeti közösségek jogai iránti elkötelezettsége világnézetéből, rövid uralkodói időszaka és hosszú élete tapasztalataiból, nem utolsósorban a számára otthont adó, többnemzetiségű Svájc példamutató föderatív berendezkedésének ismeretéből és követendő példájából fakadt. Mihály király december 5-én, 96 évesen hunyt el Svájcban. Csak remélni lehet, hogy politikai elvei nem szállnak vele együtt a sírba.

 

Szerző: Jeszenszky Géza

Forrás: MNO


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu