Ki a hazugabb?

Iohannis megmondta, hogy a kormánypártok eltérítették a helyes útról az országot, ezért „az államnak teljes újraindításra van szüksége”.


2019. szeptember 10. kedd, 13:31 perc   

Iohannis megmondta, hogy a kormánypártok eltérítették a helyes útról az országot, ezért „az államnak teljes újraindításra van szüksége”.

Mert ugyebár olyan ez az ország, mint egy bedöglött motor, amelyet újra kellene indítani, és ezért be kellene rúgni, mint egy rossz motorbiciklit.

A láb a berúgáshoz meg is lenne, mert Iohannisnak nagyon rúghatnékja van, ezért ő kirúgná az egész kormányt, de olyan, aki kézbe venné a kormányt, már nemigen kerül. Egy újabb kormányzásra a jelentkezők pedig legalább annyira felkészültek, mint a rossz tanulók az érettségire. Leginkább Ludovic Orban szeretne miniszterelnök lenni. Míg semmi esélye nem volt a kormánybuktatásra, állandóan bizalmatlansági indítványokat kezdeményezett, azzal bizonyítva matematikai analfabetizmusát, hogy állandóan összeadta mindazok szavazatát, akik a kormány ellen lettek volna, de soha nem jött ki a kellő szám, ő mégis mindig azt mondta, hogy meglesz. Nálunk csakis a kormány tudta volna megbuktatni saját magát. Most már, amikor a szociáldemokraták magukra maradtak, mint elcsábított és becsapott szűz lány, Orban azt mondja, hogy csak akkor vág bele a kormánybuktatásba, ha kilencven százalék esélye lesz a sikernek. Vajon korábban miért vágott állandóan bele? Dăncilă asszonyt felelőtlen miniszterelnöknőnek titulálta, aki túszul ejtette az országot. Védelmébe vette ugyanakkor mindenható urát és parancsolóját, Iohannist, aki megkutyálta magát, és nem akar egyetérteni a kormány átalakításával. Dăncilă asszony különben bevetette teljes miniszterelnöknői báját: magához és pártjához csábítani mindenkit, aki hajlandó elcsábulni némi haszon fejében.

Most, amikor a kisebbik kormánypárt, az ALDE elmenekült a kormányzásból, mint patkány a süllyedő hajóról, egy-egy patkány még vissza akar mászni a fedélzetre. A volt külügyminiszter Teodor Meleşcanut azzal próbálja visszaédesgetni, hogy megdobja egy szenátuselnöki beosztással. Meleşcanu pedig megmondta, hogy az ő korában már semmilyen állás nem vonzó számára, csak éppen a kormányzást szeretné megmenteni, és ugyebár ő is – mint minden politikusunk – csakis hazácskánk javát akarja. De aztán, hogy hogyan lesz ebből a földi és igen halandó román állampolgároknak jobb, azt nemigen lehet tudni.

Dăncilă asszony a hatalom szirénhangjaival muzsikált még Victor Pontának is, de aztán nem tudtak megegyezni, ezért gyorsan kezdték egymást lehazugozni. A miniszterelnöknő azt hazudta, hogy úgy döntött, nem fogadja be a kormányba Ponta Pro Romániáját, és vezérének „hazug, kétkulacsos” magatartása miatt nem is akart volna együttműködni vele. Ponta viszont azt mondta, hogy a nagyságos asszony a hazug, mert ő nem egyezett bele a kollaborálásba. Az elnök állandóan támadja a kormányt, a miniszterelnök asszony szerint pedig Iohannis él vissza hatalmával, és blokkolja annak tevékenységét, mert nem hagyja jóvá új miniszterek kinevezését. Azt állítja, hogy Iohannis állandóan bírálta és bírálja ugyan a kabinetet, de öt év óta az összes kormány és miniszter működéséhez áldását adta. A legjobb védekezés a támadás, ezért jól rápirított az elnökre, mondván, hogy pont ő nem végzi el a feladatait. Amit tesz az elnök, az felelőtlenség, és merénylet az emberek biztonsága és nyugalma ellen – trillázta Dăncilă asszony. Nálunk mindenki mindenkit lehazugoz, és nem lehet eldönteni azt, hogy van-e ebben az országban olyan magas rangú közméltóság, aki állandóan nem lódított, vagy nem gurít-e éppen most.

Volt elnökünk, Băsescu a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsról állítja, hogy hazudik róla, és perlekedik, mondván, hogy ő nem volt a Securitate besúgója, pedig azzal vádolják, hogy árulkodott a titkosszolgálatnak kollégáiról és tartotta a kapcsolatot a szolgálattal majdnem a rendszerváltásig. Băsescunak egészen más véleménye van minderről, hisz ő ártatlan, mint egy bárányka, és tiszta, mint egy frissen mosott rongy. Az igen jó memóriájú és éles eszű Băsescu sajnos nem emlékszik arra, hogy a besúgói keresztségben a Petrov nevet adták volna neki. És a kis naiv azt sem tudta, hogy a katonai elhárítás a Securitatét képviselte. Írt ugyan némi jelentéseket, de nem Petrov néven írta alá, hanem úgy, hogy Traian Băsescu, a kapitány. Ezért aztán most pereli a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsot, és lehet, megszívja, mert a beszéd elszáll, de az írások megmaradtak.

szerző: Kuti János - 3szek.ro


Hírdetés