Lángba borulhat Székelyföld?

Interjú a Máglyatűz nevű könyv szerzőjével


2018. november 8. csütörtök, 13:18 perc   

Demkó Attila a magyar kormány NATO- és EU-kapcsolatrendszerért felelős főosztályvezetőjeként dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban. Idén tavasszal álnéven jelent meg geopolitikai thrillerje, melynek fókuszában egy Székelyföldön kirobbanó etnikai konfliktus áll. Milyen hatással vannak a román történelmi traumák a magyar kisebbség helyzetére? Miért stratégiai fontosságú Oroszországnak a Nagy Egyesülés megakadályozása? Hogyan függ össze Moldova függetlensége a székely zászló ügyével? Az ittHON.mának adott exkluzív interjújában a Máglyatűz szerzője nagyhatalmi játszmákon keresztül mutatja be, miért Kelet-Európa a 21. század egyik puskaporos hordója.

A magyar kormány Honvédelmi Minisztériumának védelempolitikai főosztályvezetője volt. Mit jelent ez pontosan?

Az általam négy évig vezetett Védelempolitikai Főosztály volt felelős a stratégiai dokumentumokért, a NATO és EU kapcsolatrendszerért, a fegyverzetellenőrzésért, a védelmi tervezés bizonyos területeiért – természetesen más főosztályokkal és a vezérkarral együttműködésben. Hogy egy konkrét példát mondjak: a fegyverzetellenőrök mennek el mondjuk Kárpátaljára a munkácsi dandárhoz, hogy megnézzék milyen fegyverzettel rendelkezik. A fegyverzetellenőrzések során jutottam el én is az ukrán frontra, ami aztán később a könyv egyik fejezetét ihlette.

Ott bujkált az épületek között a csatatéren?

Igen. Ezek intenzívre sikerült, néha elég robbanékony látogatások voltak. Voltam Donyeck mellett a megsemmisített repülőtérnél, a Máglyatűzben bemutatott Sirokinénél, de Koszovót, a krími vonalat és a moldáv határt is bejártam. Azokat a „forró” helyszíneket, amiket a könyvben leírok – tehát nem csak ukrán, de iraki és afganisztáni helyszíneket is – mind első kézből ismerem. Persze a könyv helyszínei közül nem jutottam el mindenhová, az elzárt részeket, ahová földi halandó nem juthat be, videók alapján rekonstruáltam.

Például Putyin dolgozószobáját?

Például. Minden elérhető Putyin interjút megnéztem, ezért szerintem hiteles a kép, de oda azért nem jutottam be. Ezzel együtt nem akarok álszerény lenni: a legtöbb hasonló könyv szerzőjénél korábbi munkám miatt sokkal többet láthattam saját szememmel. Az amerikai haditengerészet norfolki bázisától az orosz külügyminisztériumigBoszniát nagyon alaposan körbe utaztam. Rengeteg anyagot olvastam és két szakdolgozatot is írtam az ottani, illetve a horvátországi háborúról. Innen, a 90-es évek délszláv háborúiból indult az érdeklődés, ebből nőtt ki a Máglyatűz.

Ekkor döntötte el, hogy könyvet ír az élményeiből?

Az ötlet ekkor született, a kilencvenes évek közepén.

Néztem a CNN-t, a BBC-t meg a SkyNews-t, és az a rossz érzésem támadt, hogy el akarnak adni nekem valamit. Azon gondolkodtam, hogy itt egy nemzetiségi konfliktus manipulálása zajlik.

Az ELTE történelem szakán tanultam, és itt kis szerencsével hozzájutottam egy szobányi külügyminisztériumi dokumentumhoz a horvát-bosnyák-szerb háborúkról. Ez egy nagyon érdekes történet, és messze nem úgy van minden, ahogy azt a nyugati média elmesélte. Arra gondoltam, Jugoszlávia az egyik aknája volt az első világháborúnak, és mi lenne, ha az utolsó megmaradt aknát, a magyar kérdést valaki kívülről felrobbantaná. Akkor még az orosz szál nem volt olyan erős, mert Oroszország a mélyponton volt, de maga az ötlet megszületett.

A Máglyatűz cselekményének fókuszában egy Székelyföldön kibontakozó etnikai konfliktus áll, amelyet egyéni ambíciók és orosz hátterű nagyhatalmi játszmák végül a polgárháború közelébe sodornak. Követve a globális politikai trendeket, 2018-ban mennyi esélye van egy hasonló forgatókönyvnek?

Erre nehéz válaszolni, de nézze meg Kárpátalját! Ott történt néhány érdekes dolog. Az oroszok jobban értik sok magyar elkeseredését, csalódottságát, mint a nyugatiak. A Máglyatűz elején egy indulatos Putyin idézettel indítok…

Idézem: “Ha valaki újra felül akarja vizsgálni a II. világháború utáni rendezés eredményeit, nos, vitassuk meg a kérdést! De ne csak Kalinyingrádot vitassuk meg! Ott van Magyarország és Románia is. Ha valaki ki akarja nyitni Pandora szelencéjét, kezdjen dolgozni rajta, gyerünk!”

Az, hogy Trianon máig élő szelleme, az erősödő magyarellenesség és diszkrimináció miatt mennyire erős a magyar frusztráció a térségben, a nagyhatalmak közül egyelőre csak az oroszok értik. És Romániára nagyon figyelnek, ez biztos.

Orosz stratégiai cél a román törekvések visszaszorítása Moldova tekintetében. Ebben a játszmában Magyarország nem saját maga miatt, hanem Románia miatt fontos, és kezd egyre fontosabb lenni.

Románia egyik legnagyobb gyengesége, hogy száz év alatt nem hogy nem nyerte meg a magyarságot, hanem egyre inkább elidegeníti. A százéves évforduló még veszélyesebbé teszi a dolgot.

Számít provokációra a centenárium alkalmából?

Jósolni nem kívánok. Az biztos, hogy Románia nem jól kezelte a magyar kérdést. 1990 után rengeteg lehetőségük lett volna, hogy a magyarságot megnyerjék. Mi most október 25-én beszélgetünk, amely a román hadsereg napja Nagykároly 1944-es elfoglalásának emlékére. Tudjuk, hogy Észak-Erdélyben a szovjet/román bevonulás mivel járt.

Tudjuk azt, hogy a magyar többség ezt hogy élte meg, sőt még a szovjetek is elítélték, amit a románok műveltek. És egy ilyen évfordulóból csinálnak ünnepet. De ez csak egy a sorban a számos provokatív üzenet közül, amivel Bukarest rossz irányba fordította az 1989-ben annyira jól induló kapcsolatokat.

Mi lehet az oka annak, hogy nem kompromisszumos ünnepnapjaink vannak, hanem olyanok, amelyek megosztják a magyarokat és románokat?

Románia kőkemény nacionalizmusra épült, és az új, demokratikus Románia szimbólumaiban is a kőkemény nacionalizmus jelenik meg. Az ünnepek megválasztása vagy a Marosvásárhelyen megszervezett provokáció üzenet volt a magyarságnak, hogy “mi győztünk, ti itt egy meghódított nép vagytok, ne ugráljatok!”

Eltelt három évtized, és a területi autonómiához egy centivel sem kerültünk közelebb, mint Ceausescu halálakor. A román modell ezek szerint sikeres.

Sajnos ez működik. Nem akarom azt mondani, hogy minden román így gondolkodik, mert én is ismerek olyanokat, akik nem, de a románok jelentős része úgy gondolja, hogy a magyarság egy nem odavaló tényező.

Akkor leszünk jók, ha gyakorlatilag kihalunk, mint a szászok, akkor meg lehet simogatni a buksinkat. De a magyarság most még erős, és ahelyett, hogy az ellentéteket kompromisszumokkal oldanák meg, a fenyegetőzés és a szimbolikus elnyomás eszközéhez nyúlnak.

A könyvben Basescu román elnököt és Tudose miniszterelnököt is idézem, és ezek a megjegyzések, fenyegetések nem egyszerű elszólások. Ez a román gondolkodás alapja.

A könyvből kiolvasható egy olyan értelmezés is, hogy bizonyos esetben egy fegyveres ellenállás hasznosabb lehet, mint a hosszú ideig húzódó diplomáciai üzengetés, aktatologatás. Valóban így lenne, ez egy jogos értelmezési keret?

A Máglyatűz fő üzenete az, hogy mindenki érdeke az lenne a térségben, hogy ne jussunk el odáig, hogy ezek a törésvonalak – akár egy véletlen esemény miatt is – felhasadjanak. Azt mondani, hogy a fegyveres ellenállás hatékonyabb, mint a politika, iszonyú veszélyekkel jár. Elég világos a Máglyatűzből, hogy a magyar szabadságharcosok – akik román szemszögből terroristák – maguk sem tudják, mibe kezdenek. Vannak olyan helyzetek, amikor a fegyveres ellenállás hatékonyabb, mint például az észak-ír függetlenségi mozgalom esetén, amelyből a doktori disszertációmat írtam, és amely néhány év alatt több eredményt ért el a brit kompromisszumkészség tekintetében, mint több évtized politikai küzdelem. De van, hogy ennek az ellenkezője igaz.

Nincs általános recept tehát? Minden az adott geopolitikai helyzettől és az érintett államok reakcióitól függ?

Igen, és ezt előre megmondani nem lehet. A Máglyatűznek nem az az üzenete, hogy ezt kell tenni. Az üzenet az, hogy a magyar-román, magyar-szlovák, magyar-ukrán etnikai törésvonal egy kihasználható feszültség, amire figyelnünk kell.

Senkinek nem érdeke, hogy a térség lángba boruljon, sem Romániának, sem Magyarországnak, sem az Egyesült Államoknak. De a Máglyatűz farakása megvan, csak a láng nem került még a közelébe,

ahogy a térséget jól ismerő amerikai diplomata, Richard Holbrooke mondta még a kilencvenes években. Azóta a helyzet nem javult, hanem romlott.

szerző: Bencsik János    bővebben: ittHON.ma


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu