Ma van Aprószentek napja

Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe
Fotó: szekelyhon.ro


2017. december 28. csütörtök, 12:49 perc   

Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A fiúgyermekek megvesszõzésének szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítik vissza, a lányokét pedig azzal magyarázzák, hogy Betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért ilyenkor a lányoknak kell szenvedni. A vesszõzés szokásának kettõs magyarázata van: egyrészt pogány termékenység- és egészségvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos. A világi források már a 15. századtól tudósítanak a vesszõzésrõl, az egyház a 16. században említi a vesszõk megszentelését. Az ilyen vesszõ vagy belõle font korbács a betegséget hárította el.
Az aprószentek napi vesszõzést aprószentekelésnek nevezik. A vesszõ mindig borsika fenyõág volt és ma is az a falunkban. Az aprószentekelés még napjainkban is élõ hagyomány a faluban. 
A legények nem aprószentek napján, hanem azt a napot megelõzõ éjszaka mennek a lányos házakhoz zeneszóval. A kisfiúk pedig az ünnep napján járnak a kislányokhoz. A reguta -katonaköteles- legények népviseletben járnak aprószentekelni, 10-15-ös csoportokba csoportosulnak és éjfél körül indulnak a lányos házakhoz szalagokkal feldíszített borsika ággal és zenész kíséretével. Már a kapunál elkezdõdik az éneklés. A második ének után a lány felkapcsolja a villanyt a házba, jelezve, hogy fogadja az aprószentekelõket. A legények kopogtatnak az ajtón.
Bentrõl a házigazda kérdi:
            „Mondd meg kedves barátom, honnan jöttél,
            Ajtómon zörgetni ily bátran, hogy mertél?
            Nem félsz, hogy házigazdának nehézségére fogsz válni?”

Akkor a legények azt felelik:
            „Mi kedves barátom, jöttünk Názáretbõl,
            Tiberius császár parancsolatára,
            az egész éjszakára egy kis szállást adnának,
            bizony megfizetné az egek ura.”

Bentrõl azt felelik:
            „Hát kedves barátom, a városon kívül van egy rongyos istálló,
            oda szoktak szállni az idegenek.”

Kívülrõl felelik:
            „Óh, kemény kõszikla, hasogatott bükkfa,
            még a pogányoknál is volna annyi képesség,
            hát benned, hogy nincsen emberi keresztény.”

Majd a bentiek egy pár találós kérdést tesznek fel, ha megtudják fejteni, akkor beengedik õket. Az aprószentekelõk a következõ verssel köszöntenek be:
            „Úr Istennek legyen hála, hogy megengedte érni Krisztus születése napját, és azt elengedte tölteni. Felvirrasztott úgy, mint Szent István vártanú napjára, s azt is elengedte tölteni. Felvirrasztott úgy, mint Szent János evangélista napjára, s azt is elengedte tölteni. S most felvirrasztott úgy, mint Aprószentek napjára, és e szent napot kívánjuk tisztelni.
Míg sûrûn van a csillag az égboltozaton, annyi áldás szálljon mindnyájunk számára.
A mai nap virágzik, kinek a szerencse hûséggel áldozik. Kérünk, kedvezzen ártatlan életnek, virrassza fel napját e boldog menetnek, hogy többször is érhessük sokaknak kedvére, önöket tisztelõ seregeknek örömére, hogy többször is érhessük Aprószentek ünnepét.
Jézus neve dicsértessék!
Elmaradtunk Heródes katonáitól, egy kicsi mustármagot hordozunk; megengedi a házigazda, hogy elhintsük?”

Ezután a feldíszített borsika ággal a leányt, majd a házigazdát és a család tagjait megveregetik, hogy egészségük jól szolgáljon az elkövetkezõ esztendõben. Megkínálják a legényeket borral, pálinkával, diós-, mákos kaláccsal. Nem szabad sokat idõzni egy helyen, mert illetlenség volna, ha nem érne el minden legény virradat elõtt a szíve választottjához.
Nappal a gyerekek szoktak járni, akik nem énekelnek, hanem verset mondanak. Õket is megkínálják süteménnyel, és egy-egy helyen még pénzt is adnak.
Íme néhány vers, amelyet a fiúk szívesen mondanak aprószentek napján:
            
            „Örvendetes nagy nap Krisztus születése,
            melybe Szent István életét végezte,
            Szent János pedig példáját követte,
            mivelhogy, Heródes jobb szentjét ölette.
            Heródes király ily hatalmasan mondá:
            Nem áll az semmibe! Katonáim álljatok
                        rendjébe!
            Mária sírva kiáltá:
            Oh, hatalmas Isten, mindenek bírája,
            ki vagy életünknek fõ kormányozója,
            szerelmes fiadat ne engedd véletlen halálra!
            Így menté meg Isten a kisded Jézuskát,
            nem hagyá elveszni ártatlan báránykát.
            Kiket megöletett száznegyvennégyezeret,
            rendelj nékik a mennyben szent országot
                        és külön koronát!
            Kik itt jelen vagytok, szívembõl kívánom,
            e ki világból kimúltak ítélete napján
                        jobb felõl álljatok,
            s a kicsi Jézuska legyen pártfogótok!
 
            Az aprószentekelõk elindulának száznegyvennégyezren,
            mi is elindultunk annak emlékére!
            Nem lándzsákkal, nem botokkal,
            hanem szép hajlandós vesszõkkel.
            Meghajtjuk vesszõnket, ébresszük versünket,
            régi szokás szerint öreg embereket,
            öreg embereknek ékes gyermeküket.
            Egy kicsi mustármagot hoztunk,
            el szabad-e hinteni?
            Kit ágy alá, kit pad alá,
            kit a lányok szoknyája alá.
            Kérjük a lányt a kör közepébe.”
                        Lejegyezte Kalapács Botond 5.a. osztályos tanuló.
 
            „Dicsõség, dicséret a mennyben Istennek,
            Áldás és békesség földön az embernek.
            Ezelõtt négy nappal így hangzott az ének.
            Örvendett az angyal, örvendett az ember.
 
            Áldott legyen az az istálló, melyben megváltónk született.
            Két éves koráig szépen nevelkedett,
            De Heródes császár ez hatalmát bántotta,
            Mert született Jézus, a világ megváltója.
 
            Irigy haragjába így gondolta magát,
            Hogy a csecsemõknek levágassa nyakát.
            Száznegyvennégy ezen ártatlanok vére,
            Hatolt fel az Istenhez, fel a magas égbe.
 
            Emlékezzék meg az ember a mai szent napról,
            Hogy ma van Aprószentek napja.
            Hogy mi is egy szóval azt tudjuk mondani,
            Hogy Aprószentek napját meg fogjuk tartani.
 
            De nem fegyverrel s karddal,
            Hanem egy kis hajlós vesszõvel,
            S a házigazda beleegyezésével.”

                        Lejegyezte Sebestyén Elemér István 4.a. osztályos tanuló.
 
            „Apró szentek darabos szentek
            Dávid, Dávid korcsolyázik,
            Korcsolyája elromlott
            Fúrja, faragja, és mégis
            Faragatlan hagyja.
            Elmaradtam a Heródes katonáitól.
            Egy kicsi mustármagot hordozok.
            El szabad-e hinteni?
            Apró szentek, Szent Dávid,
            Éljen maga sokáig.
            Gyolcs ingbe, gatyába,
            Holta után mennyországba.”

                        Lejegyezte Péter Ede 4.a. osztályos tanuló. 
 
Részlet : Ilyés Katalin tanítónõ dolgozatából 2003

zetelaka.ro


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu