Nagy Lóránt: A szürke ember (Első rész)

„ A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul.


2019. Április 21. vasárnap, 14:38 perc   

„ A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul.

Ha ezt teszi nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkismeretének és felelősségének parancsa szerint s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem. ”

Wass Albert

I.
Az 1989-es esztendő utolsó előtti napjának kora délutánján ötön ültek az Intercontinental szálló egyik 17. emeleti apartmanjának nappalijában. Az Ügyvéd a szoba sarkában lévő bőrfotelben, a Druzsbás, a Költő az Editor és a Közgazdász az asztalnál. Hárman cigarettáztak, a Költő és az Editor csak passzívan szívta. Időnként kézzel hessegtették a füstöt az orruk elöl és aprókat köhécseltek. Az asztalon hamuzók, Kent márkájú cigarettásdobozok, poharak, bibarcfalvi ásványvíz, csehszlovák sör és egy üveg rum. Jó fajta kubai ! Havana Club.

- Elvtársak ! ... azaz mától ... Uraim ! - törte meg az Editor a csendet. - A mai napi ténykedéseinknek két napirendi pontja van. Az első a hasznos, a második a kellemes. Először a kellemest vázolnám elétek. Amint tudjátok ma töltöttem be az ötvenedik életévemet. Prefixet váltok. - ő volt a legidősebb, a többiek negyven köröliek lehettek - Kerek évforduló és meg szeretnélek vendégelni benneteket. Na szóval ! ... A program a következő. Este nyolc órakor vacsora itt a helyszínen. Ide rendeltem, mert dologidő van. A hűtőben vannak az italok. Sör, bor, pezsgő meg egyebek. Ha más preferenciátok van szóljatok, mert hozatok. Tíz órakor a torta érkezik és éjfélkor ... - itt hatásszünetet tartott - ... mondom éjfélkor ... szóval éjfélkor érkeznek az escort lányok. Kettőt rendeltem barátaim. Egy szőkét, meg egy barnát. - a többiek üdvrivalgással, tapssal köszöntötték.

Majd az Ügyvéd megadta a hangot, a többiek csatlakoztak és szörnyű, fülgyalázó kornyikálásba kezdtek : Boldog szü-li-na-pot ! Boldog szü-li-nap-ot ! Boldog ... - közben a Druzsbás kisurrant az előszobába és egy díszes papírba csomagolt téglalap alakú ajándékkal és öt szál tulipánnal tért vissza. Átnyújtotta az ünnepeltnek, majd jókívánságok áradata közepette szerre megölelték és kezet szorítottak vele. Az Editor meghatódva vette át az ajándékot és tépni kezdte róla a borítópapírt. Egy gyönyörű rámába fogott, üvegezett krétarajzot tartalmazott. Fenyves fölött gyülekező viharfelhőket ábrázolt.

A fény fele tartotta és őszinte csodálattal gyönyörködött benne. - Na lássuk csak ki az alkotó ? - mondta inkább magának és a festmény alsó sarkában a szignót kutatta. Majd kitörő örömmel olvasta. - Jé ! Ez Nagy Ödön ! Csíkszeredában élő festő és szobrászművész. ... és akkor ez itt a Hargita ! Hálásan köszönöm barátaim ! Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna tőletek. Köszönöm ! ... Köszönöm ! - Művészetkedvelő, alkalomadtán bőkezű mecénás ember volt. Látszott rajta az elégedettség, tudta értékelni a szépet. Beállította a képet a sarokba, még várt egy kicsit, hogy csituljon az ünnepi hangulat, aztán rátért az egyes napirendi pontra. A hasznosnak tituláltra. 

- Elvtársak ! ... azaz mától ... Uraim ! - javította ki magát és indította az ünnepélyes szónóklatot a Editor. Hiába na ! Ennyi év kommunizmus után az elvtárs volt az otthonos, az úr még idegenen hangzott az előbbihez szokott szájból. - Addig is, amíg a dolgok örömteljesebb részéig érnénk, nagyon, de nagyon fontos közlendőm van a számotokra. - kiérződött a beszédéből, hogy nagyszavakat keres, mert rendkívüli események dúlták fel a diktatúrába fáradt ország monotóniáját. Ilyenkor mindig szükség van az ékes beszédre. Íróember volt, nem kellett érte a szomszédba mennie. 

- Aki felismeri a történelem fordulópontjait és meg van benne az az opportunizmus, hogy a történéseket ne karbantett kézzel kövesse, hanem azonnal tegye meg a megkövetelt lépéseket, az előbb-utóbb megnyeri méltó jutalmát. Nos a kerék fordult. Nagyot ! A vasat most kell ütni, amíg meleg és ha nem mi tesszük, megteszi valaki más. Azért hívtalak ide bennetetket, mert, mi voltunk azon kevesek, akiket magyar létünkre megtűrt a diktatórikus román hatalom. A szekusok békén hagytak, fontos intézményeket vezettünk, hatalom volt a kezünkben. és olyan kiváltságokat élveztünk itt a fővárosban, amikről magyar ember nem is álmodhatott. Most az árát nincs miért firtatni ! Hogy besúgtunk egy pár embert, néhányat elástunk, egy pár feneket kinyaltunk - most minek szépítsem - és a párt, a Diktátor hűséges szolgái voltunk ? Ah ! Nem a világ ! - legyintett.

- Na de mindenünk megvolt ! Másképp itt nem lehetett haladni. ... de ez a múlté ! Új idők, új vezetők jönnek és gondolom mindegyiketek meg szeretné őrizni eddigi státuszát. - a többiek helyeslően bólogattak. - Most az itt a kérdés, amit Nagy István életrajzi ciklusának zárókötetében megfogalmazott, hogy : Hogyan tovább ? - bújt ki az Editorból az irodalmár, ám a Druzsbás nem díjazta.

- Hagyjad kérlek ezeket a literátori marhaságokat ! Egyszerűen, ha lehet ! - mordult rá ingerülten. Talán ő volt itt a legnagyobb úr. Ő volt a Securitate legmagasabb rangú magyar beosztottja. Minden cselről, minden ármányról tudott. Meg is lepődött, hogy társa újat tud mondani neki. De hát elég zavaros napok voltak, egy kicsit csikorgott a hírszerzés mechanizmusa. Az Editor folytatta.

- Nos ! A jövőről akarok beszélni. A folytatásról. Ma délben a TVR egyes studiójának folyosóján, több mint félórát beszéltem a román Nagyfőnökkel. Ő fogja átvenni a hatalmat. A puccs a végét járja. Amint tudjátok a Diktátort egy botcsinálta per alapján kivégeztette, ... a Naccságát is. A forradalom látszatát keltő „terroristák” szerződése a mai nappal lejárt. Vége a lövöldözésnek. Az általa bérelt ukrán zsoldosok a diverziót megcsinálták, úgy hogy, megkapják a bérüket és mehetnek haza. A hadsereg, a szekú kapitulált és behódolt. A Tv, a rádió az ő kezében van. Már a nagyobb lapokhoz is elküldte az embereit. A nép örömittas és senki nem sejt semmit. Azt hiszi ő döntötte meg a rezsimet. Az áldozatokat, pedig hősi halottaknak véli, pedig a valóságban csak látszatért feláldozott barmok. Pezsgősüvegekkel, lyukas zászlókkal, lofrálnak az utcákon és egymást ölelgetve mutogatják a győzelem jelét. Nem ismerik az aranyszabályt. Nem tudják, hogy a végső győzelem nem akkor születik, amikor feladja magát a generális, hanem, amikor az utolsó katona is leteszi a fegyvert. Szóval a dolgok jó mederben haladnak. ... és most mondom a lényeget.

Amint tudjátok a nyugati világ, mindig is neheztelt a román kommunista hatalom kisebsségüldöző politikája miatt. A Nagyfőnök - azért, hogy imponáljon a nyugatnak és a demokrácia látsztát keltse - változtatni akar ezen és úgy döntött, hogy engedélyezi a magyar kisebbségnek, hogy egy etnikai alapokra épülő pártot alapítson. Nos uraim ! Most jön a nagyágyú ! - jelentőségteljesen magasba emelte mutatóját.

- Lévén, hogy jó barátok és kollégák voltunk az Editura-nál, engem bízott meg ezzel a feladattal. Szóval egy magyar pártot alapítunk ! Itt Romániában ! ... Ezért, hívtalak ide benneteket. Ennek a stratégiáját kidolgozni, ez a mai összejövetelünk célja. - pillanatnyi hatásszünetet hagyott az Editor, hogy társai érezhessék, hogy ezek nem közönséges pillanatok. Itt egy nép sorsa kerül dűlőre. A többiek belekortyoltak poharaikba, fújták a füstöt a mennyezet fele és habzsolták minden szavát, mert megérezték ők is a tét súlyát, a rendkívüli helyzet mibenlétét. Folytatta.

- Persze, mint mindennek, ennek is megvannak a maga szabályai. Nem kaptunk korlátlan szabadságot. Logikus is, hiszen aki sikeresen puccsol, nem azért csinálja, hogy aztán elveszítse a kontrollt. Lehet nem sikerül szóról szóra elmondanom, de azért megpróbálom idézni a szavait, hogy minél reálisabb képet kapjatok a helyzetről, mert ennek függvényében kell cselekednünk, hogy az eddiginél sokkal nagyobb hatalom és az ezzel járó gazdagság részesei lehessünk. Ha konformálódunk, még az ükunokáinknak sem lesz szükségük munkára kényszerülni. - ez mindenkinek tetszett. Aki egyszer mézet nyalt, az fanyalodik a kutyatejtől.

- Tehát ! A Nagyfőnök ezeket mondta : „ Csinálhattok egy magyar pártot, de néhány apró feltétellel. Sorolom őket. Mindig követitek a tanácsaimat és a lényeges döntéseket én hozom. Nem akarunk egy új diktatúrát, de teljes értékű demokráciát sem. Egy birodalom bukásakor, a hatalom megkaparintására mindig az addigi zsarnokok az első esélyesek. Nem kell a régi rendszert teljesen felrúgni, hiszen a diktátor volt szolgái, a pártapparátus felbecsülhetetlen tapasztalattal rendelkeznek a tömegek feletti uralom fenntartásában. Csak éppen a saját szolgálatunkba kell őket állítani. Vezetőiteket, agitátoraitokat, besúgóitokat, ha lehet tartsátok meg ! Szemkiszúrásból a gyengébbekből, idősebbekből egyet kettőt elkergethettek, lehet velük példát statuálni, de a tartópillérek maradjanak meg, mert nehéz új elnyomókat kiképezni. Ha nagyon kompromittált az adott személy, gyűlöli a nép, akkor helyezzétek át egy másik városba és az ottanit küldjétek a helyére. Sáncoljatok, mint a sakkban.

Egy új arc nyugtatja a kedélyeket. Az emberek nem fognak rájönni és hamar beletörődnek. A szerepek maradnak. A dolgozók ezután is azok maradnak, akik voltak, a herék úgyszintén. Rokonokat, közeli ismerősöket vonjatok be a munkába. Azok a legmegbízhatóbbak. Minden intézményre kezet kell tenni. Gyereket, testvért, sógort, komát, gyerekkori barátot kell ezeknek élére kinevezni. Különösen figyeljetek az alja munkát végző hangyákra. A szürke emberekre, akiket plakátolással, aláírásgyűjtéssel, meg mindenféle fusside-fussoda munkákkal bíztok meg.

Ezeket iskolázatlan jóízű parasztokból toborozzátok össze, mert azok hűségét könnyű megvásárolni. Az ilyenek nagyon meggyőzőek tudnak lenni, mert hisznek is abban, amit csinálnak. ... A nagy gazdasági egységeket azonnal saját kézre kell játszani. Veszteségessé tenni, majd gyufaáron kezet tenni rájuk. ... Demokrácia látszatát akarjuk kelteni, tehát kénytelenek leszünk engedni egy keveset a szorításon. Új, humánusabbnak tűnő módszereket kell bevezetnünk, de az eredmény ugyanaz kell maradjon. Igen ám, de a lágyabb eszközökkel nem fogjuk tudni megakadályozni azt, hogy kialakuljon egy ellenzék. Ezért, amíg erőre nem kapunk, de azután is, pártotok a mi pártunkat kell támogassa.

És persze fordítva. Mi is segíteni fogunk benneteket ! Szerepet kaptok a kormányzásban, minisztereitek, államtitkáraitok lesznek. Törvényjavaslatainkat meg kell szavazzátok a parlamentben. Választáskor, például az elnökválasztáson, - ahol indulni fogok - ha lesznek ellenjelöltek, az én támogatásomra kell, hogy buzdítsátok a magyarokat. Az a másik feltétel, hogy egy kézben tartsátok a magyarok fölötti hatalmat. A felbukkanó pártokat, politikai erőket el kell lehetetlenítsétek, ki kell végezzétek. Ebben segíteni fogunk. Küldjetek kadétokat a bukaresti szekusiskolánkba, - amit szigorúan megtartunk, de átnevezünk, hogy a nép ne morogjon - így meglesz a saját titkosszolgálatotok is. A népet ellenőrizni kell !

A szárnybontogatók csápjait, még a kifejlettség előtti stádiumban szegni kell ! ...

A papságot meg kell nyerni az ügy számára. Mi az ortodoxot, ti a katolikust s tudja a fene még milyen vallások vannak ott felétek. Pénzt adni templomépítésre, a papokat kurvákkal lezülleszteni, majd zsarolva kézben tartani őket, kivel nem megy, etetni, itatni, valami módon a kedvében járni. Nincs az a pap kinek ne legyen gyengéje ! Mert nagyurak ők. Ők tudják a legkönnyebben befolyásolni a hivő embert. Mi pedig ezekből élünk. Akiket a legjobban meg lehet vezetni. A vakon hívőt a legkönnyebb az urnák elé terelni, minimálbérért rabszolgává tenni. Minden sikeres rendszerben a politikus a pappal egy szekéren utazik. Ezek nem az én szavaim. Hallottam valahol. De nagy igazság ! ... Még mit is akartam ? ... Jaj igen ! A médiára kezet tenni ! Az nélkül nem lehet ! ... de ezt te is tudod. Nem ma cseppentél a szakmába. ...

A tanügy lezüllesztése ! Ezzel sok baj nem lesz, mert eddig sem volt valami fényes és mi sem fogjuk jobban finanszírozni. Ostobán kell tartani a népet. Fontos, mert a tanult ember gyanakvó ! ... Egy másik dolog, a szavazatok eredményeinek meghamisítása. Az ismertebb technikákat is el kellene mondanom. Sok jó módszer van, de mindent a maga idejében. Majd küldök nektek szakértőket. ... Most az a legnagyobb kérdés, hogy a megvékonyodott közpénzeken kívül miből finanszírozzátok a rendszerépítés költségeit. Mert, amíg beindul, sok pénzt emészt fel a gépezet.

Még az Atyaúristent is le kell fizetnetek, a saját szolgálatotokba kell állítsátok és ehhez rengeteg feketepénzre van szükségetek. Hogy ne kelljen törjétek a fejeteket, megsúgom, hogy hogyan tudtok hozzájutni. A zöldarany barátaim ! Az erdő a ti kincsetek ! Hargita és Kovászna tele van vele. Egyelőre a senkié, mert régi tulajdonosaik, még nem tartanak rá igényt, állam pedig nem létezik. Ki kell használni a káoszt ! Nyesni, vágni kell, amíg lehet, s nyomni ki külföldre, mert ha új legiszláció születik, komplikáltabbak lesznek a dolgok. Erdészt rendőrt, korruptá tenni és vágni, amíg lehet. Érted ?! Majd választások után, - ha megnyerjük - környezetvédelmi tárcát adok a kezetekre s akkor már hivatalosan is menni fog a biznisz. Szóval még rengeteg dolog lenne, de ezekre majd menetközben visszatérünk. Most csak a kezdeti lépések legfontosabb részleteire térek ki.

Számomra tiszta, hogy az erdélyi magyarság revizionista érzelmű. Ezt beléjük kell folytani. Nem akarok autonómia, függetlenség, vagy elszakadásos törekvésekről hallani. Erdély örökre a miénk ! Punktum ! Ha ebben partnereink lesztek és elfogadjátok a feltételeinket, akkor cserébe megkapjátok a három megyét, ahol többségben vagytok, plusz a szórványt, ahol még megválasztanak benneteket. Mi nem fogunk beleszólni ezek közigazgatásába és saját belátásotok szerint koppaszthatjátok a fajtátokat. Végül az utolsó szabály. ... Viszont ! ... - jó szónok volt, tapasztalt róka, de elkapott egy gyengébb pillanatot és nem tudta, hogy folytassa. ... de aztán újból belelendült. 

- Mivel, hogy a nacionalizmus, az emberi érzelmekre hat, hatalmas erejű fegyver. Ezért néha néha, kritikus pillanatokban, amikor döcög a gazdaság, ha elszabadul az infláció, ha nincsenek felmutatható eredményeink, vagy ha rájönnek a korrupcióra és a szükség megkéri, ehhez kell folyamodnunk. Nektek is és nekünk is. Mi megvádolunk, hogy Erdély visszacsatolásán mesterkedtek s ezzel eltereljük a nép figyelmét a reális problémákról. Ti pedig magyar zászlókat tűztök ki, magyar feliratokat tesztek intézményeitekre. Mi levetetjük. Autonómiát, kértek, mi megtagadjuk. Szóval választási kampányban állandó cirkusz kell legyen, utána elássuk a csatabárdot. „Panem et circenses”, ahogy a rómaiak mondták.

Ha van mit egyen és cirkusszal szórakoztatjuk, a nép önként hajtja fejét az igába. Őszre tervezzük az első „szabad” választásokat, úgy hogy a legelső csindarattát most márciusra tervezem Marosvásárhelyre. Ez fontos, mert ez az első, a rendszeralapító. Ennek sikerétől függ a mi és a ti sikeretek. Ha jól és koordináltan csináljuk, hosszú ideig garantálva lesz a hatalmunk. Odavezényelek egy magyarellenes megfélemlítő csőcseléket egy kis csetepatéra, de ne féljetek, mert csak látszat az egész. Furkósbot, bikacsök, Molotov koktél, egy két sebesült, de semmi komolyabb ! Betápláljuk a félszet, a pánikot mindkét félbe. Ti vehemensen felléptek és jogorvoslást, védelmet és képviseletet ígértek a szavazóitoknak. Mi pedig Nagy Romániát a mieinknek. Így simán hatalomra kerültök. Ti ott, mi itt. Egyszerű, mint a pofoncsapás.

Ezt már előttünk kitalálták. Mi csak alkalmazzuk. A részletekről még időközben beszélünk. Ha bármilyen kérdés felmerül, állok rendelkezésetekre. Szívesen megosztom veletek tapasztalataimat. A moszkvai iskola, ahol tanultam, ebben verhetetlen .... Jaj ! ... és meg ne feledkezzünk a maximális diszkrécióról ! Gondosan válogasd meg a csapatod tagjait, főleg a vezérkart, mert ez a siker legfőbb titka ! Baftă frate ! Bagă mare ! ” - az Editor itt leállt és belekortyolt italába, jelezve, hogy befejezte a Nagyfőnökkel való megállapodás tolmácsolását. Majd megtoldotta a mondottakat.

- Azzal kezet ráztunk és bement a studióba direkt adásba. Ez a tényállás elvtársak, ... azaz uraim ! A fenébe ! Ezek a kurva beidegződések ! Nehéz őket levedleni. A többi már rajtunk áll, hogy képesek leszünk-e felnőni a feladat magaslatára ? 
Sokáig nem szólt senki egy szót sem. És nem is mozdult. Csak a kusza formákat öltő füstfellegek kergetőztek rakoncátlanul a szoba légterében. Áttetsző szövetet szőttek a csillárból áradó fénnyalábokkal keveredve és palástként telepedtek az elmélkedők vállára. Aztán papír, írószer került elő és tanakodni kezdtek. Ötletek tervek, stratégiák születtek. Vázlatok, táblázatok, számítások kuszasága került a hófehér lapokra. Érvek csatáztak ellenérvekkel és körvonalazódni kezdett a gyalázatos ármány. Nevet, szimbólumot, statutumot öltött és elnök, vezetőtanács került az élére.

Közben nyolc óra lett és két, skatulyából kihúzott pincér érkezett fejedelmi falatoktól roskadozó tálcákkal. Lazac, vadhús, fácán gőzölgött a citrommal, színpompás zöldségekkel és krumplival körített, művészi izléssel díszített tányérokon. Tíz embernek is bőségesen elég lett volna. A vendégek rájuk sem hederítettek. Szokva voltak a bőséghez, a pompához. A diktátor által népre erőltetett nyomor soha nem volt osztályrészük. Nem ahhoz a kategóriához tartoztak, amelyet éheztetett a karhatalom. Felszabadították az asztalt a terítéshez, de amíg a pincérek serénykedtek, azalatt is folyt a lázas szervezkedés.

A felszolgálók csalódottan mentek el, mert az önfeledten vitázó, botcsinálta politikusok - mert ezennel azzá lettek - még a borravalóról is megfeledkeztek. Nem tudták mire vélni a máskor oly nagyvonalú vendégeik fukarságát. Közben folyt a munka. Az ételhez, alig az evőeszközökhöz egyáltalán nem nyúltak. Nagy ritkán lecsíptek kézzel egy darabot a tányérban levő finomságokból és bekapták, majd ujjaikat az abroszhoz dörgölték, hogy nehogy zsírfolt kerüljön a papírra vázolt történelmre. Aztán teli szájjal ásták a medret, amelyben az erdélyi magyarságnak haladnia kell.

Az idő telt, gyűltek a piszkozatok. Az ételek kihűltek és tíz órakor a pazarul díszített torta is megérkezett. Kerekes, fehér, hímzett abrosszal borított asztalon. Magyar felirattal, gyertyákkal, petárdával. A borravaló ezúttal is elmaradt. A tortaevés is. Csak az Ügyvéd vakart le a mutatójával egy kis krémet az oldaláról. Egyre jobban szaporodtak a paragrafusok, minden szerepet leosztottak és lassan megszületett a Párt. A Magyar Demokraták Pártja elnevezést kapta (MDP). Románul, Partidul Democraților Maghiari (PDM). A magyar elnevezés rövidítése a románnak a tükörképére sikeredett. MDP-PDM. Ezen el is szórakoztak. Az Editor lett az elnök, a többi négy, egyenlő jogokkal rendelkező alelnök. Elosztották egymás közt a magyarlakta területek fölötti uralmat és nevet adtak a szövetségnek. Kezdetleges statútumot hagytak jóvá.

Szimbólumként hegyormaink ritkaságát, a havasi gyopárt választották. Éjfélre, mikorra megjöttek a kurvák, teljes pompájában ott állt a Terv az asztalon. A Terv, amely mentőövet nyújtott a bolsevizmusnak, megakadályozva, hogy a diktatúra sülyedő hajójával együtt a pokol bugyraiba merüljön. A Terv, amely harminckét évre tönkre rakta egy meghurcolt kisebbség álmait. Megállította a történelem kerekét és szegénységre, megaláztatásra, jogainak tiprására és számbeli fogyatkozásra ítélte az erdélyi magyarságot.

Hűbéri jogokat élvező, korrupt, félanalfabéta, ingyenélő árulók jobbágyaivá tette a közembert. ... és amíg a nép létminimumon tengette, addig a pártalapító vezérkar akkora vagyonra, hatalomra és tekintélyre tett szert, amilyenre Báthory fejedelem óta nem volt példa Erdélyben. 
Maradtak még megválaszolatlan kérdések, de a lányok érkezésének tiszteletére azonnali halasztást rendelt el az Ötök tanácsa. Tapasztalt, meglett emberek lévén tudták azt, hogy az élet magasztos történései jól meghatározott fontossági sorrendben kell kövessék egymást.

szerző: Nagy Lóránt - facebook.com

Görgessen lejjebb a második részért.


Hírdetés