Orvostanhallgatók: rosszindulatú diszkrimináció folyik a MOGYTTE-n

Hallgatókat kérdezett a Transindex arról, hogy milyen változásokat hozott az életükben az egyetemek egyesítése,
Fotó: transindex.ro


2019. Április 29. hétfő, 16:01 perc   

Hallgatókat kérdezett a Transindex arról, hogy milyen változásokat hozott az életükben az egyetemek egyesítése,

és milyen a kapcsolatuk a román diáktársaikkal.

A diákok megteszik a magukét, az elmúlt időszakban több tüntetést szerveztek: tüntettek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem összeolvasztása ellen, az egységesített vizsgáztatási rendszer bevezetése ellen, az ösztöndíjak csúszása és hátrányos elosztása miatt, januárban az angol kar mintájára követelték az önálló magyar főtanszék létrehozását és legutóbb, a hónap elején, a vizsgáztatás miatt meghurcolt magyar oktatók támogatásaként is folyosóra vonultak.

Petíciókat és sajtóközleményeket írnak, de egyre inkább úgy érzik, ez túl sok időt vesz el a tanulástól, ráadásul szélmalomharcot folytatnak egy sokkal jobban taktikázó vezetőséggel szemben. Időnként pedig még azzal is megvádolják őket, hogy “nem jól tüntetnek”. Az új intézményen belüli hangulatról és a sok, kis MOGYE-ügyről faggattuk Marton Lászlót, harmadéves általános orvostanhallgatót, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnökét, Makkai Zsigmondot, hatodéves fogorvostan-hallgatót, az MMDSZ FOK Platform szakosztályvezetőjét, és Kirchmaier Ádámot, aki ötödéves orvostanhallgató.

Az új tanévtől már a MOGYTTE hallgatói vagytok, megszoktátok az új nevet? MOGYTTE-nek vagy MOGYE-nek nevezitek az egyetemet?

Ádám: Egyértelmű, MOGYE-nak hívjuk. Én negyedéves voltam, amikor ez megváltozott, azért az mégiscsak négy év. Nem tudom azt csak úgy kitörölni, meg nem is akarom. Nekem, akkor is MOGYE. Én erre az egyetemre jöttem, azt szerettem volna, hogy a diplomámon is ez a név szerepeljen, sajnos ez nem fog megtörténni. De akkor sem tudom másképp nevezni.

László: Nagyon kell koncentrálni, hogy MOGYTTE-t mondjak bizonyos helyeken.

Mi a véleményetek a két egyetem összevonásáról?

Zsigmond: Szerintem azt nem szabad elhallgatni, hogy alacsonyabb szintű egyetemet csatoltak egy magasabb szintű egyetemhez. Ez tény, nem szabad szőnyeg alá söpörni. Talán ebből adódhatnak még problémák.

Ádám: Én ezt úgy látom, hogy már a MOGYE-n voltak gondok, akár az oktatással is, ezekre jó lett volna megoldást találni. Most, hogy összeolvadt a kettő, még több problémára kell megoldást találni, és ez nehézséget okoz a vezetőségnek is. Egyértelmű, hogy a megítélés is változott. Én amitől tartok, meg félek, az az, hogy hogyan gondolkodnak a most felvételizők, vagy a 11-12-dikes diákok. Felvételiznének ide? Vagy inkább, akkor már Magyarországot választják a magyar nyelvű képzés miatt. Szerintem ez a probléma, hiszen főleg a magyar karon rendkdívül fontos, hogy megmaradjon a felvételizők száma.

László: Az egyesülést presztízsvesztésként élték meg az orvosis diákok. Ha eddig azt mondtad bárhol, hogy MOGYE, tudták külföldön is, hogy hol tanulsz, most mondod ezt az új nevet, vagy, hogy Petru Maior, és senki nem érti miről van szó. Sokan úgy élték meg, hogy mostantól kevesebbet ér a diplomájuk. Sok ilyen kérdés volt az MMDSZ fele is ezzel kapcsolatban.

Mi változott konkrétan a diákok életében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem egyesítése óta?

Zsigmond: Az oktatás terén szerintem annyira nem érződik az összeolvadás, magyar diákként sem. Maga az a tény, hogy nem kérdeztek meg bennünket - mondhatnám -, hozzá vagyunk szokva, de zavaró, nyomasztja főként a magyar diákságot. Rányomta a bélyegét az egyetemi létünkre, tudjuk jól, milyen velejárói vannak ennek a fúziónak, és ránk nézve nem nagyon látjuk, hogy bármi pozitívum származna belőle.

László: Mivel adminisztratív szempontból össze kellett egyeztetni a két egyetemet, voltak eddig kisebb-nagyobb késések, buktatók az új struktúrában. Gond volt például az ösztöndíjak kiosztásával, a tanulmányi ösztöndíjakat csak januárban utalták. Két-három hetes vita folyt arról, hogy hogyan osszák el az ösztöndíjakat, milyen arányokat vegyenek figyelembe az elosztásnál, mert ugyebár hat kar lett a háromból.

Ádám: Évfolyamonként ráadásul valamivel kevesebben kaptak ösztöndíjat, az eddigi évekhez képest. Többen vagyunk, így ez érthető is, csak éppen az ilyen dolgokban vevődik észre, hogy nem gondolták végig az egyesítést.

László: Igen, az ösztöndíjakat a fizetős és állami helyeken tanuló diákok számának arányában osztják le minden karra, és azon belül minden oktatási vonalra, vagy nyelvre. Tavaly kapott egy évfolyamon körülbelül 40 diák, most csak harmincvalahány, van tehát egy minimális csökkenés, de az egyetem is kipótolta, nem csak a minisztériumi összegből gazdálkodtak, így noha kevesebben kaptak, de nem sokkal.

Ugyanakkor megváltozott a vizsgáztatás is. Mennyire “szívtátok le” az egységesített vizsgáztatási rendszert, amit mindössze pár nappal a szesszió megkezdése előtt önkényesen, a diákság és az oktatók véleményét ki sem kérve vezetett be az egyetem vezetősége?

Ádám: Közepesen, mert úgy-e voltak oktatóink, akik ellenálltak, és ők nem eszerint vizsgáztattak, hanem az általuk leadott anyagból, ami számunkra jó volt, hisz 14 héten keresztül az előadásokon azt hallgattuk. Volt olyan tantárgy, amiből viszont közös kérdéseket kaptunk. Az egységesített vizsgarendszerről azt kell tudni, hogy a három vonal (román, magyar, angol- szerk. megjegy.) között különbözik a bibliográfia. Ez okozott nehézséget nekünk, hisz gyakorlatilag lehettek olyan kérdések, amelyekről mi a mi könyvünkben nem olvastunk, nem tanultunk. A vizsgák sikerültek, csak meglepő volt, hogy olyan kérdést láttál magad előtt, amire nem számítottál, vagy amiről nem is hallottál, noha a szesszióban több napig tanultál. Előfordult az is, hogy egyes magyar oktatók azt ajánlották, elővigyázatosságból a román könyvészetből tanuljunk.

Zsigmond: Egyébként ez a legnagyobb probléma ezzel a közös vizsgáztatással, a magyar diákok rákényszerültek arra, hogy román nyelvű könyvből tanuljanak, miközben magyar szakra járnak. Persze, meg lehet tanulni, meg tudjuk tanulni, mi nyerünk abból is, de elviekben ez egy pofoncsapás. Először kellett volna készíteni egy közös bibliográfiát, amit lefordítottak volna mind a három nyelvre, és csak utána kellett volna bevezessék a közös vizsgáztatást. Mi például a fogorvosi karon nagyon sok esetben magyarországi könyvekből tanulunk, ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos terminológia és módszerek szempontjából másképp osztályoznak, más kifejezéseket használnak, mint itt. Ezért nem lehet összeegyeztetni a kettőt. Ha lett volna egy közös bibliográfia, akkor mindenki ugyanarról a startvonalról indul, de itt megint a magyar diákok szenvedtek hátrányt.

László: Szerintem érthető az objektivizálásra való törekvés, hogy minél objektívebben lehessen a diákokat pontozni, vagy osztályozni, de az orvosi az nem matek, nem fizika, ahol az eredmények kijönnek, s ha jó, jó, ha nem, akkor nem, itt kommunikálni is kell. Rég rossz az, hogy mi karikázós teszteket írunk, szinte alig kommunikálunk a tanárainkkal. A közös vizsgáztatás nem a mi javunkat szolgálja. Az, hogy ennyire gyorsan hozzák meg ezeket a döntéseket, semmilyen előkészület nélkül, arra enged következtetni, hogy más szinteken is “közösködni” szeretnének, és ettől fél a legtöbb diák és oktató is, hogy ennek nem itt a vége, és más törekvések vannak a háttérben, nem feltétlenül az, hogy nekünk jobb legyen, és objektívebb osztályozási rendszert vezessenek be. 

Erre hajaz az is, amit nemrég Leonard Azamfirei rektor nyilatkozott, hogy egységesített felvételit szeretnének bevezetni, mivel a magyar diákok pozitívan vannak diszkriminálva, például hatossal is be tudnak jutni az egyetemre. Ezzel szemben a román diákoknál a 8-as a minimum, merthogy ott kétszeres vagy akár háromszoros túljelentkezés van. Mindez azt jelzi, hogy a magyar orvosképzést aláaknázzák?

Ádám: Pár éven belül minden bizonnyal egységesített felvételi lesz. De hamarabb fog megtörténni az, hogy az ösztöndíjakat együtt fogják elosztani, vagyis nem fognak magyarok külön kapni, hisz mondhatják, hogy közös a vizsga, ezért a román diáktársainkkal együtt leszünk majd a listán, és akinek nagyobb a médiája, az kap ösztöndíjat. Azt, most már nem tudják megváltoztatni, hogy mi magyarok, átkerüljünk fizetéses helyre, ha államira jutottunk be, de ez is egy következő lépés lesz szerintem.

Zsigmond: Alapjáraton az is diszkriminatív, hogy azt feltételezik, hogy a magyar diákok alacsonyabb értelmi képességekkel is be tudnak jutni az orvosi egyetemre. Megcáfolja ezt például az a tény, hogy nálunk a fogorvosi karon, több évfolyammal is megtörtént, hogy mi egységesített vizsgákat írtunk, közösek voltak a tesztjeink, szóról szóra, és szinte mindegyik vizsga esetén a magyar tagozat nagyobb átlagot írt, mint a román tagozat. 

Az önálló angol kar létrehozása is egyfajta pofoncsapás volt a magyar oktatók és diákok fele, hisz azt jelzi, hogy angol kart lehet, de magyar kart nem lehet létrehozni, 2011 óta. Mindezt, ha egy szálra fűzzük fel az egységesített vizsgarendszerrel és a tervezett felvételivel, akkor egyértelműen tetten érhető a szándékosság nemcsak az önálló magyar főtanszék ellen, hanem a létező magyar nyelvű képzés ellehetetlenítésére is.

László: Úgy-e ahhoz, hogy Hamburgban a kihelyezett tagozat működhessen, kell egy különálló angol kar. Ez mind szép és jó, de amikor már törvény garantálja, hogy egy magyar kar is kellene legyen, és azt megtagadják? Nem az van, hogy szívességet nem tesznek, hanem törvényt tagadnak meg egyetemi autonómiára hivatkozva. Én úgy látom, hogy ez tisztán akarat kérdése, ha akarják nagyon könnyen és egyszerűen meg lehetne ezt csinálni, de ha nincs akarat, sőt minél inkább visszaszorítani szeretnének, akkor ez történik. A legminimálisabb jóindulattal vannak ez iránt az ügy iránt.

Zsigmond: Rosszindulatú diszkrimináció folyik nálunk az egyetemen. 

bővebben: transindex.ro

 


Hírdetés