Román botránytörténész: Eltűnhetnek a magyarok Erdélyből

„Bárhogyan is nézzük – kiirtás vagy asszimiláció – a magyaroknak el kellett volna tűnniük.”
Fotó: illusztráció


2018. október 18. csütörtök, 10:37 perc   

Elolvastuk (mandiner.hu, szerk.) Lucian Boia román történész könyvét Románia elrománosodásáról. A román nemzeti mítoszokat romboló, a román történelemmel őszintén szembe néző történész sajnos a magyarok számára is kiábrándító adatokkal szolgál.

Amikor 1859-ben egyesült Havasalföld és Moldva, ez a románok lakta terület felét sem foglalta magában, Erdélyben és a többi, később elcsatolt területeken viszont csak minimális többséget alkottak; s többnemzetiségű terület volt Dobrudzsa és Bukovina is – írja Lucian Boia román történész Románia elrománosodása című kötetében, amelyben azt fejtegeti, hogy „Románia sosem volt az az egységes nemzetállam, amilyennek a nacionalista kommunizmus alatt láttatni akarták és amivé tenni próbálták.” Boia magyarul megjelent köteteit az 1918-as román egyesülés jubileuma kapcsán szemlézzük, hisz a Románok nem Trianontól tartják az övéknek Erdélyt, hanem 1918-tól.

„Miután oly sokáig mások uralma vagy befolyása alatt álltak, a románok olyan Romániát akartak létrehozni, amely valóban az övék”, s ennek lett eredménye a regionális különbségeket mellőző, egyetlen Románia – fejtegeti a sztártörténész. Bár igaz, hogy 1912-ben az akkori Románia lakosságának 93 százaléka volt román a népszámlálás szerint – viszont Boia szerint ez így nem igaz, le kell vonni belőle 4-5 százalék cigányt, 1 százaléknyi moldvai csángót, a Duna mellékén élő bolgárokat és szerbeket, a zsidóságot, s így a románok aránya 85 százalékra csökken.

Ráadásul nagy volt a különbség vidék és város között: a vidék nagyjából etnikailag egynemű volt, a városok azonban soknemzetiségűek: városon a románok csak 68 százalékot tettek ki; Moldvában pedig 54 százalékot, itt ugyanis a városi lakosság majd' 40 százalékban zsidó volt, sőt, „Jászvásáron (Iași) a zsidók közel járhattak az abszolút többséghez, a románok 44 százalékban voltak jelen. 1899-ben Bukarest lakosságának 65 százaléka volt román. Dobrudzsa pedig Európa egyik legsokszínűbb régiója volt nemzetiségi szempontból.”

Boia rámutat: „eredetüket tekintve a románok sem voltak olyannyira románok. Az arisztokrácia vegyes volt, akárcsak a javarészt a városi lakosság”. A nagy arisztokrata családok görög és balkáni eredetűek voltak. A román elit pedig könnyedén sajátította el a külföldi modelleket. Hozzáteszi: Vitéz Mihály, a román nemzeti hősként tisztelt fejedelem görög anyától született, és a görög hatás 1821-ig meghatározó volt.

Ugyanakkor a hosszú távú nemzeti projekt egyértelműen az volt, hogy a nemzeti kisebbségeket elrománosítsák. A román nyelv elsajátítása és a hazafiság minden nemzetiségivel szemben követelmény volt és maradt.

Az első világháború végén Romániához csatolt területeken – Besszarábia, Bukovina és a tágan értelmezett Erdély – 4-4,5 millió román élt, arányukat tekintve azonban alig voltak többen a lakosság felénél. Mint Lucian Boia írja: Erdélyben 2 millió 817 ezer román élt az 1910-es magyar népszámlálás szerint, a románul beszélők a régió 53 százalékát tették ki. A magyarok 31 százalékot képeztek, a németek pedig majdnem 11-et. A román történész szerint „a magyarosítás sikeres volt a dualizmus időszaka alatt, de a románok úgyszintén sikeresen ellenálltak.”

1918-ban azonban (nem 1920-ban) Románia területe kétszeresére nő, akárcsak a népessége, és szinte valamennyi román egy államba kerül, de vele együtt rengeteg kisebbség is. 1930-ban az összlakosság 72 százaléka román. Eközben az 1923-as alkotmány „egységes nemzetállamként” határozta meg az országot – Boia szerint ez a kifejezés, ami nem volt benne az 1866-os alkotmányban, azt volt hivatott ellensúlyozni, hogy valójában Románia nem volt sem egységes, sem nemzetállam. És nem csak a kisebbségiek voltak sokan, hanem régiónként igencsak különböztek egymástól a románok is.

„Naivak lennénk azonban, ha azt képzelnénk, hogy »az egységes román nemzetállam« legfőbb gondja a kisebbségek védelme lett volna. Ez esetben különös összeférhetetlenséget állapíthatnánk meg magával a »nemzetállam« fogalmával. Legelsősorban Románia elrománosítását tervezték, egy olyan országét, amely a nemzetállam ideális feltételeihez képest túl sok nemrománt számlált, és idegen hatások sokaságával szembesült éppen a hozzácsatolt területeken” –  fejti ki a szerző, rámutatva: „a modern demokrácia szempontjából sok tekintetben modellértékű Franciaország elnyelte kisebbségeit”. Bővebben itt: mandiner.hu


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu