Románia és Európa – Kézdivásárhelytől az Úz völgyéig

Szabadítsuk ki foglyainkat és állítsuk helyre temetőinket! Hagyják békén nyugodni a holtakat és békességben élni az élőket! - áll Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke álltal ma közreadott nyilatkozatban. Alább a folytatás.
Fotó: illusztráció, MTI, Veres Nándor


2019. június 12. szerda, 15:43 perc   

Szabadítsuk ki foglyainkat és állítsuk helyre temetőinket! Hagyják békén nyugodni a holtakat és békességben élni az élőket! - áll Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke álltal ma közreadott nyilatkozatban. Alább a folytatás.

"Cinkos módon asszisztált az RMDSZ"

A sors, illetve a politika keserű iróniájaképpen jelenleg éppen az a Románia tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét, amelynek vezető ereje az a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelynek első emberét, Liviu Dragneát korrupciós bűncselekmény miatt éppen az európai parlamenti választások másnapján küldték börtönbe. Nem véletlen, hogy a PSD súlyos vereséget szenvedett az európai választásokon.

Hasonlóképpen fonák, hogy az Európai Néppárt pártcsaládjába tartozó, másfelől a Fidesz–KDNP pártkoalícióval szoros szövetséget ápoló RMDSZ ezzel a kártékony posztkommunista párttal állott parlamenti partneri kapcsolatban el egészen a legutóbbi időkig, mígnem süllyedő hajójáról menekülve, az úzvölgyi temetőgyalázás okán és ürügyén felfüggesztette vele együttműködési megállapodását.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy az RMDSZ-párt hasonlóképpen gyenge teljesítményt nyújtott az EP-választásokon, az eddigiekkel szemben csupán két képviselőt juttatva be az európai törvényhozásba – a másodikat is csupán az országosan összeadódott töredékszavazatokból. És ez is csupán azért sikerülhetett, mert Orbán Viktor miniszterelnök odaadó erdélyi kampányával szinte a hátán vitte be őket a brüsszeli parlamentbe.

Dragnea és Tăriceanu Romániája minden eddiginél messzebb áll az egyesült Európától. A jogállamiság siralmas hazai helyzete méltán vonta magára az EU – a Bizottság és a Parlament – szigorú elmarasztalását.

Ennek a helyzetnek a kialakulásához cinkos módon asszisztált az RMDSZ – s a választók ezért is büntették meg. Mert ahelyett, hogy egyértelműen kiállott volna a jogállamiság, ennek részeképpen pedig magyar közösségünk főbenjáró ügyei mellett, mint amilyenek az autonómia kérdése, a halálra ítélt marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem vagy székely politikai foglyaink ügye, a leghevesebb magyarellenesség körülményei között hajtotta magyarságunkat a PSD–ALDE-kormány uszályába. „Erős európai képviselettel” dicsekedve éppen a magyar összefogást utasította vissza, mely jó eséllyel három képviselő megválasztatását tette volna lehetővé, arról nem is beszélve, hogy az ún. Soros-listán szereplő Winkler Gyula és a második helyen befutott Vincze Lóránt kétes múltja aligha jelentenek biztosítékot erdélyi magyarságunk hatékony képviseletére.

A fennálló sajnálatos helyzetben igencsak indokolt volna a lista élén végzett képviselőink célszerű lecserélése.

"Önáltatás azt hinni, hogy a megalkuvó alkalmazkodás célra vezet"

A jogállamiság összefüggésében elsőrendű politikai feladatunk volna a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyreállítása, Beke István és Szőcs Zoltán fogságból való kiszabadítása és az úzvölgyi katonai temető eredeti állapotába való visszahelyezése.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – a nemzeti önrendelkezés elvének jegyében – kezdettől fogva következetesen és megalkuvás nélkül száll síkra ezen ügyek megoldásáért. Ennek megfelelően legutóbb, Ferenc pápa romániai látogatása kapcsán Csíkszeredában tartott ökumenikus szolidaritási istentiszteletet politikai foglyaink védelmében. Az RMDSZ-t is arra szólítjuk fel, hogy vállaljon cselekvő politikai felelősséget a felsorolt ügyekben, s ne rendelje őket alá pillanatnyi opportunista párt- és kampányérdekeinek.

Önáltatás azt hinni, hogy a megalkuvó alkalmazkodás célra vezet. Jellemző tulajdonsága a román főhatalomnak, hogy miközben a pápát körbeudvarolja és kénytelen-kelletlen Csíksomlyóra bebocsátja, aközben népünket és egyházainkat a legkeményebb magyarellenességgel sújtja. Ennek kirívó esetei a székely terrorvád és az úzvölgyi temetőgyalázás – két, a nacionálkommunista időket felülmúló, titkosszolgálati szakértelemmel kidolgozott nacionalista provokáció, melyek a magyar áldozatot igyekeznek az agresszor szerepébe taszítani. A Ceaușescu-diktatúra bukása után harminc évvel az RMDSZ-től joggal volna elvárható, hogy önvizsgálatot tartson, és ne csak a katonatemető botrányos ügyéből próbáljon nemzeti tőkét kovácsolni, hanem ártatlanul elítélt kézdivásárhelyi foglyaink mellett is határozottan kiálljon. Az erdélyi magyarság és Székelyföld népe nem lehet szabad, amíg ők érte és miatta börtönben ülnek.

"Joggal volna elvárható, hogy a Román Ortodox Egyház nevében Daniel pátriárka példás módon elhatárolódjék az Úz völgyében történt nacionálsoviniszta agressziótól"

A Ferenc pápa történelmi látogatatását ünneplő erdélyi katolikusság és magyarság sajnálattal vette tudomásul, hogy miközben Iuliu Hossu görögkatolikus püspököt és mártírtársait Balázsfalván boldoggá avatták, ezzel szemben a szintén az ateista kommunizmus hitvalló áldozatának tekintett Márton Áron nevéről Csíksomlyón még csak említés sem történt. Hasonlóképpen egyetértéssel fogadtuk a cigány közösségtől való pápai bocsánatkérését, miközben igencsak hiányolhatjuk, hogy a nemzeti identitásuktól hatalmi erővel megfosztott római katolikus csángó magyarok esetében ugyanez nem történt meg. Egészében véve is vissza kell utasítanunk a román állami hatóságok arra irányuló törekvését, hogy az erdélyi, csíksomlyói pápalátogatás magyar jellegét mindenáron háttérbe szorítsa.

Határozottan vissza kell utasítanunk Klaus Iohannis államelnök azon valótlan propagandabeszédét, mely szerint „Románia példaértékűen kezeli a kisebbségi kérdést”. Ferenc pápa nem azért látogatott országunkba, hogy az európai jogállamiságot meghazudtoló román kisebbségpolitikát legitimálja, hanem hogy a szolidaritás, a krisztusi egység és a párbeszéd szellemében „testvéri együttélésre” buzdítsa egész társadalmunkat, a román és ortodox többséget, valamint a nemzeti és vallási kisebbségeket.

Ennek összefüggésében a pápalátogatás alkalmára időzített úzvölgyi magyarellenes provokáció még súlyosabban esik a latba, különösképpen hogyha figyelembe vesszük, hogy a június 6-i barbár temetőfoglalás, illetve az azt követő erőszakos emlékműavatás román ortodox papok közreműködésével ment végbe. „Ne engedjünk a gyűlölködés kultúrájának” – mondotta a pápa Bukarestben. Joggal volna elvárható, hogy a Román Ortodox Egyház nevében Daniel pátriárka példás módon elhatárolódjék az Úz völgyében történt nacionálsoviniszta agressziótól, melyet súlyos vétek a kereszt jelével igazolni.

A romániai forradalom 30. évfordulója – egyebek mellett – arra emlékeztet, hogy Temesvár ökumenikus szellemében miként találtak egymásra románok, magyarok és németek, ortodoxok, katolikusok és protestánsok. Húsz évvel ezelőtt II. Szent János Pál pápa korszakos romániai látogatásával az ortodoxiával való megbékélést, a keresztény egységet munkálta. Hogy ezen az úton tovább haladhassunk és – Ferenc pápa szavával szólva – a kiengesztelődés útján „együtt járjunk”, Romániának szakítania kell nacionálkommunista és titkosszolgálati múltja visszahúzó örökségével. A közös Európa útján járni is azt jelenti, hogy „diadalmaskodjék a testvériség és a párbeszéd a megosztottság fölött”.

Szabadítsuk ki foglyainkat és állítsuk helyre temetőinket! Hagyják békén nyugodni a holtakat és békességben élni az élőket!


Hírdetés