Senki sem lehet próféta a saját hazájában

Megdöbbentő és elkeserítő az a hangvétel, amely kíséri egy közismerté és közkedvelté vált erdélyi magyar termékkel kapcsolatos botrányt.
Fotó: illusztráció


2019. október 2. szerda, 12:56 perc   

Megdöbbentő és elkeserítő az a hangvétel, amely kíséri egy közismerté és közkedvelté vált erdélyi magyar termékkel kapcsolatos botrányt.

A szervezési hiba megállapításával nincs bajom, hiszen maga a cég is elismerte azt és lépéseket tett az érintettek kiengesztelésére. Hozzáteszem, hogy a hiba egy örvendetes meglepetésből adódik, miszerint sokkal többen vonzódnak a feltörekvő magyar termékhez, mint amire számított a cégvezetés. Szeretném megérteni, hogy minek a hatására alakult ki ekkora indulathullám az ügy kapcsán. Fontosnak tartom az okok megismerését, mert a kortünetként megjelenő probléma mértéke meglepett, és csak úgy lehet ellene tenni, ha pontos diagnózist állítunk fel róla.

Nem értem a Csíki Sör körül kialakult hisztériát. Önmagukat nemzeti karakterűnek vallók, urbánusok, felcsíkiak és alcsíkiak, minden-mindegy hitvallásúak, katolikusok, protestánsok és hitetlenek, kényesek és sokat tűrők egy csoportja fontosnak érezte, hogy hitvallásszerűen elítélje a csíkszentsimoni sörgyár által meghirdetett fesztivált. Egymástól meredeken eltérő irányokból: moralizálók, nemzetféltők, igaszságosztók, grethathunbergi ökovilágféltők nyilatkoztak meg negatívan az öt éves Csíki Sörgyár hétvégi bulijáról. Sokan olyan pátosszal, mintha a székely nemzet sorsa forgott volna kockán a csíkszentsimoni gyárudvaron.

Mi is történt valójában?

Egy székelyföldi, Hargita megyei (csak azoknak mondom, akik protesztként Harghita nevű sört isznak) önmagát identitásában és hirdetési akcióiban is székely-magyarnak megfogalmazó sörmárka egy marketing akciót hirdetett, ahová meghívta azokat a fogyasztókat, akik részt szerettek volna venni a kupakok bemutatásán alapuló nyereményjátékon és az Edda koncerttel feltuningolt ingyenes eszem-iszomon.

(...) Én azért is kedveltem meg a kisebbik csíki sört – túl azon, hogy szeretem – mert sikeresen épített a sokak által támadott nemzeti alapú bizniszre. És ez nem etnobiznisz, mert a Csíki Sör magyar és a magyar közösséget célozza meg. Megnevezésében, logójában, címkéjében mindenhol ott volt, van a valós kétnyelvűség. A nagybetűs és apróbetűs, valós, igazságos, azaz tényleges kétnyelvűség. Hagyományra hivatkozott, magyar büszkeségre appelált. (sokak szerint ez nem jó irány, merjünk inkább kicsik lenni, ne sértsünk meg másokat)

(...) De miért van az, hogy a Csíki Sör saját maga által is beismert szervezési hibája miatt, mi magyarok kígyót-békát kiálltunk sajátjainkra, a vöröscsillagos multinak, aki a Csíki Sör által kreált etnikai dimenziók átjárta piaci viszonyok között is csak alig használja a magyar nyelvet, vagy ha igen akkor a maghyart, mindig megbocsájtunk. A multi másik sörének neve a Ciuc (Csík román neve) megnevezés miért nem sérti nemzetféltő testvéreink önérzetét. Ha nem ideologizálunk és egyszerűen jobban ízlik, hát azt is lehet inni, de ideológia nélkül. Nem kell mindenkinek a sörhöz feltétlenül ideológia, ahogy a flekkenhez, vagy a kolbászhoz sem. De ha már csinálunk (és én ide tartozom) akkor legyünk következetesek.

Ne legyünk irigyek a nemzettársaink által elért sikerekre. Sokkal többre lenne szükség magyar fronton, még mindig nagyon kevés helyen jelenik meg a magyar nyelv a gazdasági világban.

(Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő, korábbi csíkszeredai főkonzul írását teljes egészében Itt olvashatja 888.hu)


Hírdetés