Unitáriusok: Szeretni szabad

A melegházasság nem ördögtől való
Fotó: foter.ro


2016. június 22. szerda, 13:10 perc   

A melegházasság nem ördögtől való

Történelmi tettnek voltunk tanúi péntek este Kolozsváron: erdélyi egyházi intézményben először hangzott el a nyilvánosság előtt a melegházasságot támogató egyházi érvelés. Bár mindannyiunknak vannak meleg rokonai, ismerősei, legfeljebb nem tudjuk róluk, hogy melegek, a homoszexualitás, főleg ennek közjogi vonatkozásai, a melegházasság és örökbefogadás még mindig 

  • vagy elhallgatott tabutéma (tudjuk, mi erről az álláspontja az RMDSZ-nek, az EMNP-nek vagy az MPP-nek? tudjuk, mit gondol erről a papunk vagy a polgármesterünk?),
  • vagy a nyíltan ellenzők uralják az erdélyi magyar közbeszédet (a református és katolikus egyházi vezetők felkarolták az ortodox egyházi és civil aláírásgyűjtést az alkotmány 48. cikkelyének módosítására, hogy az rögzítse: a házasság egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre).

Gyerő Dávid főjegyző Szeretni szabad!? címmel tartott rövid de annál meggyőzőbb előadást a melegházasság elfogadásáról a belvárosi unitárius egyházkerület tanácstermében, amit természetesen beszélgetés követett, mert ez is a célja a Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknálrendezvénysorozatnak.

Igen, ő az a Gyerő Dávid, a püspök után a második számú vezető a Magyar Unitárius Egyházban, aki februárban egyéni állásfoglalást tett közzé, amelyben kiállt a melegházasság mellett. Most elárulta, az állásfoglalás ugyan az ő neve alatt jelent meg, de közösen fogalmazták meg, és a magyar unitárius egyházban lassan ez tekinthető a többségi véleménynek. Nem mellesleg gyakorló lelkész Kolozson, és családapa: feleségével három gyermeket nevelnek.

 

 

Gyerő Dávid kolozsi lelkész, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője

Az egyházban már 1992-ben elkezdődött a beszélgetés a melegházasságról, de csak csendben, mesélte az akkor még teológus hallgató Gyerő: Zizi nevű diáklapjukban néhány teológus már akkor nyitottan, elfogadóan nyilatkozott. Ők akkor sokkal durvább jelzőket kaptak a Református Teológián belül, mint ami idén februárban megjelent az állásfoglalását közlő portálok kommentrészlegén.

Azt pedig, hogy az unitárius egyházban nem szégyen, hanem szabad szeretni,

1998-ban, segédlelkészként fogalmazta meg Sepsiszentgyörgyön, amikor a helyi közösségben nagy tekintélynek örvendő hölgy sírva panaszolta neki, hogy a fia olyan lánnyal akar összeköltözni, aki szerinte se vagyonban, se társadalmi státusban, se képzettségben nem illik a fiához. Csak azért, mert szereti.

Álláspontját Gyerő egyrészt unitárius-önérzeti, másrészt teológiai érvekkel támasztotta alá. Úgy véli, ha az unitáriusoknak más (még ha nem is egyöntetű) a véleménye fontos társadalmi kérdésekben, mint a többi egyháznak, akkor adjanak annak hangot 26 évnyi szabad hallgatás után. 

Követendő példaként említette az amerikai unitárius egyházat, amely a polgárháború alatt a rabszolgaság eltörlése mellett állt ki, a huszadik századi polgárjogi mozgalmakban pedig egyedüli keresztény egyházként a feketék és a melegek megkülönböztetése ellen. A történelem végül mindig őket igazolta – hangsúlyozta Gyerő, aki azt sem hallgatta el, hogy a magyar unitárius egyház viszont 1941-ben támogatta a zsidótörvényeket.

Az unitáriusok Erdélyben se hallgassanak tovább azért, hogy a többi egyház ne haragudjon meg rájuk, és az se baj, ha csak ők képviselik az adott álláspontot, mert saját véleménnyel rendelkező egyház karakteresebb és vonzóbb a közösség számára, másrészt hallgatásukkal se támogassanak szabad és jószándékú embereket megfélemlítő, identitásuk megélésében korlátozó álláspontot.

Mert az unitárius (de Gyerő szerint lényegében mindegyik) egyház rendeltetése, hogy életre segítse, biztassa, támogassa, és ha szükséges, megvédje azt, ami az emberben jó, szerető és szeretetre méltó.

Az ember nem eredendően bűnös, hanem eredendően jó,

vallja az unitárius egyház, öntudata szereteten és szabadságon alapul. Ezért a nemi identitást és irányultságot is az egyháznak a szabadság és szeretet alapján kell megítélnie: ha a hit Isten ajándéka, a nemi irányultság is Isten ajándéka –mondta Gyerő Dávid, ezért az embernek szabadnak kell lennie abban, ahogy ezt megéli és megmutatja, vagyis a párválasztás, házasság és családalapítás kérdésében. 

A házasság két személy szeretetre épülő szabad életvállalása, és ha valakik ezt meg akarják élni, nem tilthatjuk meg nekik sem tudományos, sem jogi, sem vallási alapon – szögezte le álláspontját az egyház főjegyzője. Az ember méltósága és szabadsága elegendő indok ahhoz, hogy az egyház két ember szeretét, választását házasságnak nyilvánítsa, mert nem választhat helyettük. Nem lehet félig szabadnak lenni, félig szeretni – hangsúlyozta, és ezzel áttért a jogegyenlőség kérdésére: ha Isten mindenkit jónak és szabadnak teremtett, akkor minden olyan jog jár a melegeknek is, ami jár a „hidegeknek” – fogalmazott Gyerő.

 

 

Unitárius jelmondatok a belvárosi unitáriusi templomban

Nemcsak az unitárius egyház, hanem a tudomány sem tekinti a homoszexualitást betegségnek – nyomatékosította az egyházi főjegyző, bár ez talán nem számított újdonságnak a hallgatóság számára, ahogy az sem, hogy az egyenlő jogot a házasodáshoz egyre több állam elismeri és megadja. Az inkább újdonságként hatott Gyerő előadásában, hogy Mexikóban például a katolikus püspökök is megáldják az azonos nemű párokat.

A Bibliára nem ér hivatkozni a melegházasság kapcsán, mert a közhiedelemmel ellentétben a Bibliának nincs világos és egységes tanítása a házasságról, például egyes bibliai helyek a többnejűséget természetesként kezelik, a válást viszont megkövezéssel büntetnék. A Biblia sokkal komplexebb valóság annál, amit érdekeink szerint használni szoktunk, ezért az unitáriusok mindig a kritikai megközelítést alkalmazták vele kapcsolatban – magyarázta Gyerő

Nincs kőbe vésve

a társadalmi kérdések megítélése vagy az emberről alkotott vélemény – figyelmeztett a lelkész, ne feledjük, hogy ez változik, sőt szerinte fejlődik. Solymosi Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium jelen lévő vallás- és etikatanára még bizakodóbb volt, szerinte pár éven belül Romániában is elfogadott lesz a melegek együttélése hivatalos formában is.

Az unitárius értékekhez addig is, népszerűtlen helyzetekben is ragaszkodni kell, erre kötelez az alkalmas és az alkalmatlan időben való szolgálat parancsa – ismertetett meg minket Gyerő a kisebbségi véleménynek ezzel a szép egyházi kifejezésével. Arra a kérdésre, hogy az unitárius egyház indít-e aláírásgyűjtést a melegházasság mellett, Gyerő egyházi vezetőként válaszolta, hogy erre nincs konkrét terv, arra viszont van, hogy a melegházasság kérdését beszélgetésekkel, istentiszteleteken közel vigyék az emberekhez. 

Az is az unitárius egyház feladata, jelezte, hogy elfogadtassa a vélemények sokféleségét. Az a benyomása, hogy a melegházasságot ellenzők zöme, például az unitárius egyház magyarországi egyházkerülete véleményének kizárólagosságára törekszik, és nem ismeri el, hogy az ő jogos és szabad véleménye mellett másik vélemény is jogos lehet és szabad. 

Az unitárius egyháznak viszont arra kellene törekednie szerinte, hogy ezekben a fontos beszélgetésekben mindenki hallathassa a hangját, és valamennyire otthon érezze magát. Az előadást követő beszélgetésre is szinte kétszerannyi időt szántak a Nyitott kapuk szervezői, mint magára az előadásra. Igény volt rá: 

alapvető információk és félelmek kerültek felszínre.

Akiknek fenntartásaik vannak a melegházassággal szemben, nagyjából azok rendelkeznek a legkevesebb információval a homoszexualitás biológiai hátteréről, kultúrtörténetéről, az egyenlő jogokat követelő és kivívó melegmozgalmakról, azonos nemű párok gyermeknevelésének bizonyított ártalmatlanságáról – derült ki a közös beszélgetésen, amelyen idősek és fiatalok, érdeklődők és szervezők, nyugdíjas és aktív tanárok egyaránt megszólaltak.

Legfelemelőbb talán az volt, ahogy egy nyugdíjas matematikatanárnő elmesélte, a tévében látott megrázó történetet egy meleg fiatalemberről, aki depressziók, öngyilkossági kísérletek és katolikus teológiai tanulmányok során küzdötte át magát, amíg eljutott saját maga elfogadásáig. Ez tudatosította a tanárnőben, mekkorát tévedett, amikor korábban – közvetett tanári tapasztalatai hatására – a homoszexualitást a pedofíliával azonosította.

Legszomorúbb pedig az volt, amikor zenetanár és lelkész kellett, hogy magyarázza egy fiatal biológusnak, hogy amiért nincs a meleg irányultságért felelős gén, attól még születhetünk melegnek. Bár nincs konszenzus a homoszexualitás okairól, jelenleg azt tartják legvalószínűbbnek, hogy a nemi irányultság a magzati fejlődés korai szakaszában hormonok hatására alakul ki és rögzül. Ezeknek a hormonoknak az alacsony vagy magas szintje rengeteg tényezőtől függ, amelyek változatosan fordulnak elő az édesanyák életének éppen abban a szakaszában.

 

 

Ami egyértelművé vált a beszélgetésből, hogy óriási az igény a kifejezetten tájékoztató jellegű előadásokra, mivel sokan nem találkoznak ezekkel az információkkal és személyes történetekkel. Miközben másoknak teljesen egyértelmű, hogy a homoszexualitás nem választható, nem örökölhető és nem fertőző nemi irányultság, ezért teljesen abszurd, hogy együttélő melegek Romániában nem vehetnek fel közösen hitelt, mert nincs papírjuk róla, hogy közös életet építenek, kórházban nem ülhetnek a szerettükkel, mert nincs papírjuk róla, hogy egymás hozzátartozói, nem lehetnek egymás gyerekének szülői, egyik fél halála esetén a másik nem örökölheti a közösen teremtett vagyont.

Az elutasítás és az ismerethiány ördögi – de lebontható – kört alkot: aki érintett lesz a kérdésben hivatása vagy családi, baráti kapcsolatai miatt, az sokkal inkább tájékozódik, míg aki elutasító a homoszexualitás jelenségével szemben, annak se rokonai, se ismerősei nem fogják feltárni meleg irányultságukat, így nem fogja magát érintettnek érezni, és tájékozódásra is nehezebben vehető rá. 

A kíváncsiság viszont az elutasítók körében is egyre nagyobb, mert egyre többször találkoznak a témával a sajtóban annak kapcsán, hogy Amerika és Európa országai sorra biztosítják a heteroszexuálisokéval azonos jogokat a melegeknek. A kíváncsiság nem automatikusan, hanem sok munkával hozza magával az elfogadóbb környezetet, amelyben remélhetőleg egyre több barátunk, rokonunk érzi biztonságosnak az előbújást, és szembesít minket azzal, hogy a melegek ugyanolyan emberek, és ugyanolyan szabad és teljes emberi életre vágynak, mint mi.

szerző: Szabó Tünde - foter.ro


Hírdetés