Valójában székely volt Drakula gróf

Az addig csupán bukdácsoló magyar színész, Lugosi Béla világraszóló karrierjét alapozta meg Bram Stoker.
Fotó: ittHON.ma


2017. november 9. csütörtök, 13:09 perc   

A mai napon éppen 170 éve született Bram Stoker íróként nemcsak az irodalom- és filmtörténet legjelentősebb rémét szabadította ránk a vámpírfejedelem Drakula gróf személyében, de ikonikus karakterével egy Hollywoodban addig csupán bukdácsoló magyar színész világraszóló karrierjét is megalapozta: ő volt Lugosi Béla.

Abraham „Bram” Stoker hét gyermek közül harmadikként látta meg a napvilágot Dublinban. Apja, William Stoker (1799–1876) a dublini vár tisztviselője volt, anyja, Charlotte Mathilda Blake Thornley (1818–1901) pedig a nők egyenjogúságáért küzdött. Hét testvér sorában a harmadik volt; szegény körülmények közt nőtt fel egy olyan Írországban, amit még mindig kísértett az 1845-ös krumplivész.

Feltörte az ágy, majd ő tört fel

Abraham Stoker első sikeres irodalmi alkotása az A végzet lánca 1875-ben jelent meg, első regénye, az A kígyó útja pedig 15 évvel később.

Egészen kiskorában rejtélyes betegség támadta meg, évekig sem állni, sem járni nem tudott, napjait ágyhoz kötve, mélyen gondolataiba merülve töltötte. Hétéves korában váratlan és megmagyarázhatatlan módon felépült, olyannyira, hogy sportolni kezdett, és a híres Trinity College legsikeresebb atlétáinak sorába küzdötte fel magát – az energikus fiatalember 190 centiméter magasra nőtt és 80 kilogrammot nyomott. Matematikai tanulmányait 1870-ben kitüntetéssel fejezte be, diákévei alatt a Történettudományi Társaság revizorrá, az egyetemi Filozófiatudományi Társaság elnökévé választotta. A Trinityben két új tárgyat talált rajongásához: a költészetet és a színművészetet.

Köztisztviselői pályán helyezkedett el, s tízévi hivatalnokoskodása idején csak az árulta el az irodalom iránti vonzódását, hogy az egyik helyi lapba honorárium nélkül színikritikákat írt. A kor híres és bálványozott színésze, Sir Henry Irving Hamletjéről írott kritikája felkeltette Irving érdeklődését, akivel hamarosan életre szóló barátságot kötöttek. 1878-ban feleségül vette a szépséges Florence Balcombot, akinek korábban Oscar Wilde udvarolt.

Stoker Irving hívására költözött Londonba, ahol a színészfejedelem tulajdonában lévő Lyceum Színház üzleti menedzsere lett. Az Irving mellett folytatott munka eredményeképpen a londoni „High Society” tagjává vált, vagyis bekerült a társasági élet forgatagába, ahol megismerkedett a rémregényeket író J. Sheridan Le Fanuval, a detektívregény műfaját megteremtő Sir Arthur Conan Doyle-lal , sőt George Bernard Shaw-val is.


Bram Stoker

Szexualitástól a bevándorlásig Erdély szívében

Bram Stoker a Drakulát követő gyors egymásutánban még tucatnyi regényt írt, de egyik sem közelítette meg a vámpírlegenda sötét történetének sikerét – a szerző 1912. április 20-án halt meg.

Nevét csak hét évvel később kapta szárnyra a világhír, amikor kiadta a vámpírtörténetek ősatyját, a Drakulát. Stoker sejtelmes címet akart regényének adni, így döntött a román Dracul szó mellett, amelynek jelentése ördög, sárkány. A drámai feszültségű és hátborzongató fordulatokkal teli történetet reálisnak tűnő, fabrikált naplórészletekből, táviratokból, levelekből és londoni lapok újságkivágataiból áll össze, az egyes szám első személyű „igaz történet” technikával élő szerző hitelesen tudja bemutatni a vérszomjas vámpír rettenetes históriáját. A fantasztikus, okkult és természetfölötti elemekből szőtt regény erdélyi tájakon kezdődik: a félelmetes és vérszomjas Drakula gróf kastélyában rabul ejt egy angol ügyvédet, de annak sikerül megszöknie és Londonba menekül. A természetfeletti erők birtokában lévő Drakula utána megy és vadászni kezd rá és szeretteire, egy fiatal lány harapásától maga is vámpír lesz. A vámpírvadászok aztán Drakula nyomába erednek, s végül sikerül végezniük a rémmel.

Habár hihetetlen, de Stoker sosem járt Kelet-Európában: a regény a négy fal közti kutatómunka iskolapéldája. Többek közt a British Libaryben és a Whitby könyvtárban kutatott. A történet megírása előtt nyolc évig tanulmányozta az európai népmeséket és vámpírtörténeteket, forgatta Emily Gerard Erdélyi babonaságok című könyvét (a skót asszony lengyel katonatiszt férje sokáig Nagyszebenben és Brassóban állomásozott), éjszakákat töltött a magyar orientalista professzor, Vámbéry Ármin társaságában. Művét megelőzte és részben inspirálta Mary Shelley Frankensteinje, illetve a vérben fürdő Báthory Erzsébet legendája is.

A mű a világ leghíresebb vámpírfiguráját teremtette meg. Rövidített fordítása Drakula gróf válogatott rémtettei címmel 1985-ben, a teljes szöveg pedig Drakula címmel 2006-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál. A Drakulát több irodalmi műfajba sorolták már, például a horrorregény, gótikus regény vagy „invasion literature” típusaiba. Szerkezetét tekintve levélregény (epistolary novel), azaz a történetet naplóbejegyzések és levelek formájában mondja el. Az irodalomkritikusok több témát vizsgáltak már a regényben, mint a nők szerepe a Viktória korabeli kultúrában, a szexualitás, a bevándorlás vagy a népi hagyomány. Bár nem Stoker találta ki magát a vámpírt, a regény nagy hatással volt a vámpírok iránti érdeklődés növekedésére, a színházi és filmváltozatok tucatjait inspirálta a 20. században.

A Drakula kéziratát sokáig elveszettnek hitték, de az 1980-as években előkerült egy pennsylvaniai farmon – ebből derült ki, hogy Stoker eredetileg az élőhalott címet akarta adni művének, s csak az utolsó pillanatban döntött a Drakula mellett. A regény révén Drakula bevonult a köztudatba, Erdély neve az angolszász világban elválaszthatatlanul összefonódott a vámpírokkal.

A világirodalom leghíresebb székelye egy vámpír

Abraham „Bram” Stoker Drakula című regényében a székelyeknek egy kvázi-fikciós, romantikus definíciója van: hunok és egy „izlandi törzs” magyarok alatt raboskodó leszármazottjai, akik a mohácsi vész után „ledobták a magyar igát”.

Drakula karaktere ugyan fiktív, Stoker részben valós személy mintájára alapozta. Valószínű, hogy a kegyetlen havasalföldi uralkodó, a Drakulaként emlegetett Vlad Tepes életét behatóan nem ismerte, csak nevét kölcsönözte – a vámpír alakjának valódi ihletője a viselkedésében arisztokratikus, de színházát zsarnoki kegyetlenséggel irányító Irving lehetett.

Magyarország több királya Havasalföld fejedelmi családjának Dél-Erdélyben tetemes birtokokat adományozott, hogy szükség esetén ott menedéket leljenek. Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya és a Német-római Birodalom császára 1431-ben II. Vladot (Vlad Dracul) a Havasalföldi Vajdaság uralmába helyezte. Ekkor egyúttal a Sárkány Lovagrend lovagjává is avatta, így „Dracul” mellékneve a címerében viselt sárkány jelvényre utalt. Más feltételezések szerint III. Vlad kegyetlen ember lehetett, ezért adták neki oláh alattvalói a Dracul gúnynevet – e román szó jelentése a „sárkány” mellett „ördög”.

A törökök elleni számos csatában győztes Hunyadi János, Magyarország kormányzója röviddel 1456-ban bekövetkezett halála előtt Havasalföld vajdai székébe segítette Vlad Dracul fiát, a későbbi III. Vladot, felesége Hunyadi Mátyás egyik unokatestvére Szilágyi Jusztina volt. Ez az ember vált ismertté, mint „Karóbahúzó Vlad” (Vlad Țepeș), s végül mint „Drakula gróf”. Kegyetlenségben bizonyára vetekedett Néróval és Rettenetes Ivánnal, és atyjához hasonlóan – török segítséggel vagy anélkül – azon zavaros időkben vadul be-betört Erdélybe. 1462-ben II. Mohamed török szultán hatalmas sereggel kelt hadra, hogy Karóbahúzó Vladot elpusztítsa. Vlad a jól megerősített dél-erdélyi Brassóba menekült, éppen oda, ahol maga is, atyja is leírhatatlan kegyetlenségeket követett el. Mivel Magyarország királya, Hunyadi Mátyás Karóbahúzó Vlad részéről új cselszövést gyanított, elfogatta és Visegrádon bebörtönözte.

A trónját vesztett Drakula ott raboskodott 12 évig. 1476-ban kiszabadult és visszakerült havasalföldi trónjára, de három hónap múlva a saját alattvalói megölték, majd a sikeres merénylet után levágott fejét (egyes források szerint mézben konzerválva) elküldték Isztambulba a szultánnak, aki ünnepélyes keretek között karóba húzta és trófeaként kiállíttatta. Valójában semmi nem utal rá, hogy Stoker Vlad Țepeșről mintázta volna Drakula alakját, sőt, a gróf magában a regényben – ami fölött sokan átsiklanak – explicit módon, többször is székelynek mondja magát.

Voltaképp Lugosi fizetett a szerepért

Lugosi Bélát élete alkonyán nem mellesleg első számú rajongója, a filmtörténet legpocsékabb rendezője, Edward J. Wood, azaz Ed Wood is számos Drakula-utánérzést idéző moziban foglalkoztatta, pl.: A szörny menyasszonya (1955), 9-es terv a világűrből (1959) – azonos című életrajzi filmjét, az Ed Woodot Tim Burton készítette el 1994-ben.

A vérszívó gróf nevével több mint kétszáz filmet forgattak: a Lugosi Béla főszereplésével készült amerikai horrorklasszikus, illetve Francis Ford Coppola Drakula-újraértelmezése mellett a hatvanas évek Christopher Leen mozijai a legemlékezetesebbek, ám a történetből tévésorozat, képregény, egész könyváradat, sőt még musical és opera is készült – de haladjunk sorjában.

A legkorábbi feldolgozás az Universal égisze alatt látta meg a – stílszerűen – holdvilágot. A stúdió alapítója és feje, Carl Laemmle 1914-ben költöztette át cégét Kaliforniába, Drakula történetének vászonra vitele pedig legelső tervei között szerepelt; a korszakalkotó mű megszületésére végül 16 évet kellett várnia. Igaz, az eredeti tervek egy nagy költségvetésű, Stoker regényét egy az egyben életre keltő film megvalósításáról szóltak, ám a tőzsde 1929-es összeomlása és a nagy gazdasági világválság kezdete rányomta bélyegjét a projektre, így a kockáztatni kevéssé kívánó filmesek végül mindössze Hamilton Deane színpadi művének adaptálása mellett döntöttek.

A szükséges szerzői jogok 1927-es megszerzésekor minden vámpírok atyjának megszemélyesítése még Lon Chaney munkakörébe tartozott, a színész azonban 1930. augusztus 26-án elhunyt, így a szerep az addig a mozikban nemhogy cím-, de még főszereppel sem büszkélkedő Lugosi Bélához vándorolt. A magyar származású színész ugyanakkor nem számított ismeretlennek mint erdélyi élőhalott: a Broadwayn 1927-ben debütáló mű színpadi átiratában ő alakította Drakulát, méghozzá 261 alkalommal – talán ezért is akarta oly buzgón eljátszani a filmvásznon. Lugosi olyannyira lelkes és elszánt volt az ügyet illetően, hogy még előre egyeztetett honorárium hiányában is vállalta a közvetítői szerepet a stúdió, valamint Stoker özvegye között: feladata szerint az irodalmi mű szerzői jogait kellett megszereznie minél alacsonyabb összegért. Végül a Mrs. Stoker által megszabott 200 ezer dolláros árat 60 ezerre sikerült lefaragnia két hónap alatt, sőt a héthetes forgatási időre egy csupán heti 500 dolláros csekkért írt alá, mely summa már akkoriban is arcpirítóan csekélynek számított.

A rossz nyelvek szerint persze ez is túl sok volt neki, hiszen a rágalmak úgy szólnak, hogy a színész nemigen beszélt angolul, ezért fonetikusan kellett megtanulnia sorait. Ebből persze egy szó sem igaz: Lugosi semmivel sem bírta kevésbé az idegen nyelvet pályafutása elején, mint később – ha már mindenképp ide kell kevernünk anyanyelvünket, elég ha a filmben szereplő cselédekre gondolunk, akik magyarul imádkoznak a fogadóban.

Lugosi Béla, habár örök klasszikusnak számít Drakula szerepében, legendássá nemesült karrierje során a továbbiakban mindössze egyetlen újabb alkalommal bújt a sötét gróf jéghideg bőrébe, ráadásul egy 1948-as vígjátékban, mely a Bud Abbott és Lou Costello találkozik Frankensteinnel címet viselte – az 1956-ban elhalálozott színészt ennek ellenére az évek során oly emblematikussá vált vámpírlepelben helyezték örök nyugalomra (a művészt élete alkonyán nem mellesleg első számú rajongója, a filmtörténet legpocsékabb rendezője, Edward J., azaz Ed Wood is számos Drakula utánérzést idéző moziban foglalkoztatta – azonos című életrajzi filmjét Tim Burton készítette el 1994-ben.)

Két szemfog, egy új ikon

Christopher Lee Drakula filmjei: A sötétség hercege – 1966, Drakula feltámadt sírjából – 1968, Drakula éber éjszakái – 1970, Még egyszer – 1970, Drakula vérének íze – 1970, A sebhelyes Drakula – 1970, Dracula Kr.u. 1972 – 1972, Drakula sátáni ünnepe – 1973, Drakula és fia – 1976

Az 1931-ben készült Drakula film kétségkívül örök klasszikusként vonult be a filmtörténelembe, a vámpírfejedelem mítoszát megalapozó sztereotípiák közül azonban több is hibádzik a filmből: ennek értelmében egy pillanatra sem láthatunk elővillanó szemfogakat, de még az azok által jellemzően tejfehér női nyakakon hagyott harapásnyomok sem tarkítják a művet. Persze éppen eleget láthatunk ezekből, ha a három évtizeddel később, az 1960-as évek derekán gyártásnak induló Drakula-sorozatot szemlézzük, mely új ikont teremtett a filmművészet egén, illetve „poklában”.

Christopher Lee szám szerint kilenc alkalommal borzolta a széksorokban reszkető nézők idegeit – remek példa ide az 1966-os A sötétség hercege. A színészóriás akkoriban úgy nyilatkozott, hogy szándkosan bojkottálta csapnivalóra sikerült mondatainak bebiflázását, ehelyett inkább némán játszotta el a szerepet – bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a forgatókönyvíró Jimmy Sangster szerint ő egyetlen sornyi dialógust sem írt Drakulának. Egy biztos: Lee valóban nem szólal meg a filmben, egyetlen auditív megnyilatkozása mindössze egy velőtrázó sikítás.

Míg Lugosi csupán kétszer formálta meg a vámpírgrófot, addig Lee-nek olyan éve is volt (1970), hogy három ízben is kényelembe kellett helyeznie magát szűkös koporsójában. Persze tudni kell, hogy ezen mozik forgatókönyveinek színvonala még csak meg sem közelíti az eredeti Stoker-művét: annak megvalósítását nem kisebb direktor, mint a Keresztapa-trilógia, illetve az Apokalipszis most című vietnami háborús eposz rendezője, Francis Ford Coppola követte el.

Stoker álma mindnyájunk rémálma

A Coppola család még két vámpírfilmet forgatott: 1988-ban az A vámpír csókját Nicolas Cage-dzsel, azaz akkori nevén Nicolas Kim Coppolával, illetve Marc Coppolával; valamint a Drakula özvegyét szintén 1988-ban, melynek társszerzője és rendezője Christopher Coppola volt, sőt ebben is játszott Marc Coppola.

Coppola olyannyira komolyan vette az általa kitűzött művészi célt, hogy mindjárt az első hivatalos stábtalálkozó alkalmával a komplett Stoker-regényt felolvastatta a főbb karaktereket megformáló színészeivel – Sir Anthony Hopkins szerint ez a „nulladik foglalkozásnak” nevezhető együttlét két teljes napot vett igénybe.

Igaz, nemcsak az olasz származású szakember akarta a legtöbbet kihozni a sztárokból: a címszerepben tetszelgő Gary Oldman egyaránt igyekezett odatenni magát a forgatás során. Jó, egyszer ugyan részegen jelent meg a díszletben, azonban szerződtetett egy énektanárt, aki megtanította rá, hogyan mélyítse el a hangját, és szólaljon meg egy oktávval mélyebben Drakulaként – itt kell megjegyezni, hogy Vlad hercegként viszont nem a színész sikítását hallhatjuk a filmben: a csupán bejátszott hanghatás a The Cramps nevű punk banda énekesétől, Lux Interiortól származik.

A vérszipolyozó Drakula gróf története nyomán előbukkanó vámpírok a múlt század végén jöttek ismét divatba, de sok ilyen témájú alkotásban a félelmetes vámpír sármos szívtipróvá szelídült, mint például az Alkonyat sorozat Edwardja, akit Robert Pattinson személyesített meg.

Ha már itt tartunk, érdekes lehet a tény, miszerint az 1970-es években még szorongató művészeti kompromisszumok megkötése nélkül dolgozó Coppola már 1992-ben megízlelte a női nézők vizuális prioritásainak nyomását: a rendezőfenomén nem volt rest, és nyilvánosan megkövette magát Keanu Reeves szerepeltetését illetően. Mint mondta, egy fiatal, dögös sztárra volt szüksége, aki képes megérinteni a tini lányokat…

ittHON.ma, Híradó.hu


Kapcsolódó cikkek | Hírek




porno ankara tercume
Samsun Escort istanbul escort lida lida hacklink webmaster forumu