Székelyföld az egész magyarság támogatását megérdemli

A Székely Nemzeti Tanács a nemzeti régiók védelmét célzó európai polgári kezdeményezése olyan ügy, mely nem oszthatja meg a magyarságot, melyben meg kell születnie a nemzeti konszenzusnak – állítja az SZNT elnöke.


2020. február 24. hétfő, 21:16 perc   

A Székely Nemzeti Tanács a nemzeti régiók védelmét célzó európai polgári kezdeményezése olyan ügy, mely nem oszthatja meg a magyarságot, melyben meg kell születnie a nemzeti konszenzusnak – állítja az SZNT elnöke.

Izsák Balázs szerint nincs Európa katalánok, baszkok, frízek, kelet-sziléziaiak, székelyek nélkül! Bízik benne, hogy május 7-éig összejöhet a szükséges 1 millió aláírás. Blogstar-interjú!

– Beszélgetésünk pillanatában a 130 ezret közelíti az online támogatók száma a Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésénél, mely jogi és anyagi kereteket kér az Európai Uniótól az őshonos nemzeti kisebbségek számára. Május 7-éig egymillió aláírást kell összegyűjteni az EU hét tagállamában. A kezdeményezők nemrég azt mondták, az utolsó időszakban napi tízezer szignóra lesz szükség a sikerhez. Az elmúlt napokban látványosan felpörgött az aláírások száma, de mire lesz ez elég?

– Meggyőződésem, hogy még mindig teljesíthető a cél, vagyis az egymillió aláírás az Európai Unió hét tagállamából, de tovább kell növelni az aktivitást, amihez minden magyar segítségét kérjük. Az elmúlt napok ön által is említett új lendülete számomra azt mutatja: van remény, hogy sikerül mozgósítanunk az összmagyarságot. Az egymillió aláírás ugyanis akár Magyarországról, Erdélyből és Felvidékről is összegyűlhet, de mivel hét uniós tagországban is el kell érni a meghatározott küszöböt, nagy szükség van arra, hogy azok a partnerszervezeteink is a lehető legkomolyabban vegyék a feladatukat, akik az SZNT-nek ezzel kapcsolatban ígéretet tettek, illetve erről határozatot hoztak.

– A múlt héten Böjte Csaba és Tőkés László is a nemzeti régiók melletti kiállásra buzdított. Sikerül erőt meríteniük egy-egy ilyen ikon nyilvános támogatásából?

– Nagyon-nagyon fontos, hogy Böjte Csaba és Tőkés László is közösséget vállalt az ügyünkkel. Már maga a megszólalásuk is sokakat mozgósított, de reményeim szerint más, jeles személyiségeket is arra ösztönözhet, hogy álljanak ki mellettünk. Bízom abban, hogy ennek hatására egyre többen és többen fognak csatlakozni a polgári kezdeményezés támogatóihoz.

– A Magyar Országgyűlés a héten a Fidesz, a KDNP, a Jobbik, az MSZP és az LMP politikusai által előterjesztett ötpárti határozati javaslat elfogadásával fejezheti ki támogatását a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése mellett. Ennek a szimbolikus jelentőségű döntésnek milyen hatása lehet az aláírásgyűjtésre?

Valóban szimbolikus jelentőségű ez a határozati javaslat, ugyanakkor nagy legitimitást ad a nyilvánosság előtt. Biztos vagyok benne, ha a társadalmi párbeszéd legfelső fórumán, a magyar törvényhozásban egy ilyen állásfoglalás születik, az ösztönzően hat az egész magyar társadalomra, a Kárpát-medencei magyarságra, de az Európai Unióban élő magyarokra is.

– Nemzeti Összetartozás Éve ide vagy oda, úgy tűnik, a magyarországi politika még mindig képtelen maga mögött hagyni a 2004. december 5-i gyalázat örökségét, hiszen az említett ötpárti kezdeményezéshez sem a DK, sem a Párbeszéd nem csatlakozott, ahogyan a parlamenten kívüli Momentum sem tűnik lelkes támogatónak. Ezt hogyan éli meg az SZNT elnöke?

– Nem szeretném ezt kommentálni, mert nem feladatom senki fölött pálcát törni. Bízom benne, hogy az összmagyar társadalom felsorakozik a polgári kezdeményezés mögé. Ez ugyanis nem olyan téma, mely kormányzati kérdésekről szól, melynek meg kellene osztania a társadalmat a kormánypártok és az ellenzék közötti törésvonal mentén. A Nemzeti Összetartozás Bizottságának határozata is azt jelezte, hogy igenis lehetséges nemzeti konszenzust kialakítani, hiszen ha Székelyföldről beszélünk, egy egész társadalomról beszélünk. Székelyföld az egész magyar társadalom, a teljes magyarság támogatását megérdemli!

– Önök hosszú évek óta küzdenek az uniós színtéren a nemzeti régiók védelméért, kiemelt fejlesztéséért. Mit jelenthez a kisebbségben élő magyarságnak, mit jelenthet a Székelyföldnek, ha összejön az egymillió aláírás, és az Európai Unió testületei kénytelenek lesznek végre érdemben foglalkozni a kérdéssel? Miért fontos, hogy most, Trianon centenáriumán ne valljon kudarcot a magyarság?

– A polgári kezdeményezést különválasztanám a kisebbségi kérdéskörtől, ahogy az európai etnoregionalizmus is kivált az általános kisebbségvédelemből még az 1960-as években. A mi felfogásunk alapköve, hogy vannak Európában olyan különleges régiók, ahol egy adott kultúrájú, nemzetiségű, nyelvű nép többséget alkot. A 60-as, 70-es években felismerve, hogy ezen közösségek érdekei és a régió érdekei egybevágnak, megpróbálták mindezt az autonómiatörekvésekben artikulálni, több európai országban sikeresen. Az SZNT kezdeményezése tehát ennek jegyében területről és közösségről szól egyszerre: Székelyföldről és székelyekről, Kalotaszegről, kalotaszegiekről és kalotaszegi magyarokról, Partiumról és partiumi magyarokról, Felvidékről és felvidéki magyarokról. Trianon centenáriumán is számos olyan területet tartunk még számon az anyaország határain túl, ahol a magyar közösség hála Istennek a mai napig megőrizte a többségét. A magyarság kultúrája, nyelve rányomja a bélyegét ezekre a régiókra, és mi azt szeretnénk elérni, hogy ez így is maradjon. Könnyen felismerhető, hogy az ezzel ellentétes szándékú folyamatoknak a gazdasági fejlesztés volt az eszköze: akár úgy, hogy egy adott ország asszimilációs politikára használta fel a gazdasági fejlesztést, akár úgy, hogy a gazdasági fejlődést kísérő spontán folyamatok, mint például a munkaerő-vándorlás elősegítették az egyes régiók kulturális, nyelvi identitásának megváltozását. Éppen ezért a nemzeti régiók jövőjének biztosítása kapcsán nem véletlenül helyeztük a hangsúlyt az unió kohéziós politikájára.

– A regionális, ha tetszik: nemzeti identitás megőrzéséhez gazdasági többletforrásokat és a jogi védelem biztosítása várják Brüsszeltől – nyilatkozta a napokban a Maszol.ro portálnak. Elég erősnek és határozottnak látja ahhoz az uniót, hogy elejét vegye a többségi nemzetek asszimilációs törekvéseinek?

A polgári kezdeményezés részletes indoklásában konkrétan megfogalmaztuk az Európai Unióval szembeni igényeinket és elvárásainkat. Kifejtettük, mit kellene tennie az uniónak ahhoz, hogy ne sérüljön Európa kulturális sokszínűsége. Tudniillik ha az EU értékei között tartja számon a kulturális sokszínűséget, akkor ezzel együtt világosan és határozottan ki kell mondania, hogy ennek nem csak az államok, úgymond a nemzetállamok a hordozói, hiszen számos olyan régió létezik, ahol népek, nemzetek élnek. Nincs Európa katalánok, baszkok, frízek, kelet-sziléziaiak, székelyek nélkül! Mi magunk is hozzájárulunk Európa kulturális sokszínűségéhez, az EU-nak kutya kötelessége minden olyan intézkedést meghozni és megtenni, melyekkel megvédi ezeket a nemzeti régiókat! Ami a kohéziós politikát illeti, komplex kérdésről van szó: egy bizonyos szeletét valóban a többletforrások adják, de ennél a mi értelmezésünk és hitünk szerint sokkal többet jelent. Az Európai Unióról szóló szerződés leszögezi: kiemelt figyelemben kell részesíteni bizonyos régiókat. Emögött a kifejezés mögött pedig nemcsak a többletforrások rejtőznek, hanem ezzel együtt a szabályozás, vagyis egyfajta különleges regionális politika szükségességét fektették le az aláírók. Az unió kohéziós politikája egy komplex intézkedés rendszerét kell, hogy jelentse a jövőben is. Polgári kezdeményezésünkkel azt szeretnénk elérni, hogy az unió kezelje kiemelt figyelemmel a nemzeti régiókat, ennek a kifejezésnek abban az értelmében, ahogy azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés és annak XVIII. címe tartalmazza.

– Tőkés László úgy fogalmazott, a román nacionalisták kinevetnék a magyarságot, ha annyi év pereskedés és az Európai Bizottsággal és Romániával szemben megnyert per után nem sikerülne összegyűjteni a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezéshez a szükséges egymillió aláírást. A legszebb öröm a káröröm, de legyünk pozitívak: korán isznak a medve bőrére a többségi nemzet tagjai, hiszen két hónap alatt a magyarság összefogása csodákra lehet képes! De hogyan viszonyul most az aláírásgyűjtéshez a román államhatalom és a román társadalom?

– Való igaz, hat évig vívtunk késhegyre menő jogi küzdelmet az aláírásgyűjtés megindításáért, amibe a román állam az Európai Bizottság oldalán avatkozott be. Paradox módon Kovászna megye szintén beavatkozási kérelmet nyújtott be, mégpedig a mi oldalunkon. Azt hiszem, hogy precedens nélküli a közösségi jog történetében, hogy egy ország és annak valamely megyéje perben álljon egymással, márpedig a mi esetünkben ez történt. A román érdeket vizsgálva nem titok, hogy mitől félnek leginkább, illetve nem is oly burkoltan mit akarnak elérni. Azt állítják, hogy a polgári kezdeményezés szervezői ellene vannak a szabad munkaerő-vándorlásnak, ami az EU egyik alapértéke. Határozott céljuk, hogy – a szabad munkaerő-vándorlás elvének jegyében – a székelyek szóródjanak szét Romániában, oda pedig telepedjen román népesség, azzal szűnjön meg Székelyföld nemzeti jellege. Mi ezzel szemben akarjuk őrizni a regionális identitást.

– Biztos, hogy a magyarság, a Székelyföld nemzeti identitása jelenti a legnagyobb veszélyt Romániára?

– Természetesen nem, ezért különösen álságos az érvelésük, a szabad munkaerő-vándorlásra való hivatkozásuk. Előbb-utóbb rá kell jönniük arra, hogy Romániát nem a magyarok részéről fenyegeti a legnagyobb veszély, hanem az elvándorlás okozza a fő kihívást. Ha román népesség ilyen ütemben hagyja el Romániát, akkor Románia nem fogja megérni, hogy kétszázadik évfordulója legyen! És nem, nem a magyarok miatt. Úgy gondolom, ebben a vonatkozásban kellene felfedeznünk a közös érdekeinket: a mi célunk, hogy a székelyek visszatérjenek a szülőföldjükre, a románoknak pedig ugyanígy fontos lenne, hogy a Romániát elhagyó 3 millió ember is érdemesnek lássa rá az országot, hogy hazatérjen. Jó lenne, ha a most ellenünk tüntető román nacionalisták is felismernék és megértenék, mi az a valós veszély, amivel Romániának szembe kell néznie.

– A nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezésről szól idén a Székely Szabadság Napja is. Március 10-én megemlékezést és felvonulást tartanak Marosvásárhelyen, ahol újra kinyilvánítják a közösség autonómiaigényét. A világban szétszórt magyarok szervezeteit is arra kérik, gyűljenek össze székely zászlókkal Románia külképviseletei előtt, és fejezzék ki szolidaritásukat a székely autonómiamozgalommal. Ez lehet az a pillanat, mely a nemes ügy mellett egyesíti a magyarságot?

– Március 10-e, a Székely Szabadság Napja egy olyan pillanat lesz, amikor ismét a polgári kezdeményezésre irányítjuk a figyelmet. Hisszük, hogy sikerül csatlakozásra buzdítani a különböző európai országokban élő magyarokat – nélkülük ugyanis nem sikerülhet! Engedjen meg egy konkrét példát! Ausztriából eddig mintegy 350-en írtak alá, de 2013 októberében a székelyek nagy menetelésekor közel ezer magyar vonult Bécs utcáin a román követség elé székely zászlókkal, szolidarizálva a Székelyföldön felvonuló magyarokkal, akik Bereck és Kökös között 55 kilométeres sávon alkottak összefüggő menetoszlopot. Vagyis bőven vannak még tartalékaink. Nagyon várom, hogy a bécsi magyarok is megmozduljanak, ahogy a Németországban, Svédországban és máshol élők is. Most minden európai magyar aláírására szükség van: Magyarországról, Kárpát-medencéből és egész Európából. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.

A petíciót a nemzetiregiok.eu címen, azaz ITT támogathatja aláírásával Ön is!

forrás: makohirado.hu


Hírdetés